Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.
A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 241 giek a magyar fővárosba. 229 A közvetlen kereskedelem mellett igen célravezető módszernek látszott üzleti megbízottak küldése, akik polgárjogot szerezve annak minden kiváltságát élvezhették, és így az anyacéget jobban szolgálhatták. Sőt, előfordult, hogy egy kereskedő gyakran váltogatta lakóhelyét, ahol polgárjogot szerzett, mert cége máshová helyezte. 230 Buda mellett ebben az időben kezdett Pozsony gazdasági jelentősége növekedni, hiszen közelebb feküdt Bécshez, és így az áruszállítási költségeket lehetett a Magyarországra hozott áruknál csökkenteni. 231 Igen érdekes, hogy a XIV. század második felének egyik legtekintélyesebb pozsonyi polgára, aki már nem sorolható a Jakab bíró-féle ispán-polgárokhoz, az a Jans Poll volt, aki Ottó nevű unokatestvérét küldte Budára polgárnak és üzleti megbízottnak. Az üzlet központja tehát nem Buda. 232 Poll azonban az egyik legtekintélyesebb bécsi patríciuscsalád sarja volt, 233 és így úgy is vehetnénk, hogy tulajdonképpen a budai üzlet a bécsitől függött, és így bizonyos fokig a Greif család budai szereplése ismétlődött meg, ha más üzleti formában is. Ha azonban tudjuk, hogy Jans egyik rokonát Bécsben „de Nürnberg" előnévvel nevezték, 234 akkor valószínűnek vehetjük, hogy a Bécs —Pozsony— Budai Poll-cég lényegében szintén nürnbergi érdekeltséget takart. Az 1390-es évek tanácsában azután olyan nevek tűnnek fel, amelyek közvetlen nürnbergi összeköttetésekre utalnak. 1392-ben esküdtként szerepel egy bizonyos Kraft Berchtold, aki sírkövének tanúsága szerint nürnbergi származású, volt. Patríciusi rangú családja a Kraft—v. Lochaim—Stark—Tracht társaság tagjaiként szinte egész Európával bonyolított le Nürnberg székhellyel üzleteket. 235 1393-ban egy bizonyos Gralandas nevű budai polgárról hallunk, aki Stibor vajdával állott üzleti viszonyban. Nyilvánvalóan azonos az 1398-ban esküdt Grolonthtal. Sajnos, keresztnevét az oklevél nem említi. Azt azonban tudjuk, hogy a nürnbergi patrícius Groland család két tagja, Hans és Jákob képviselte a Stromeir céget Budán és Bécsben. Az előbbi később nürnbergi tanácstag lett, míg az utóbbinak testvére — különben az anya egy Stromeir-leány volt — Nürnberg „Altér Bürgermeister" tisztét töltötte be. 236 A kilencvenes évek budai Grolandja feltehetően egyikük lehetett. Ha még ehhez azt vesszük hozzá, hogy a szintén európai méretű üzleti forgalmat és tevékenységet lebonyolító Ammann-—-Kamerer— Grau—Seiler társaság vezetője, Kamerer Ulrikmaga is megtelepedett Budán, a valószínűleg a Flexdorfer—Kegler—Zenner társasághoz tartozó Nürnbergi Márk pedig magyar kincstári tisztviselőként Zsigmond király egyik legbefolyásosabb gazdasági tanácsadója lett, 237 akkor nyilvánvaló, hogy a XIV. század végére a nürnbergiek Magyarország gazdasági életében és ezen belül pedig Budán vezetőszerepet játszottak. 229 v. Stromer, 1970, 100—105. 230 Erre ld. pl. uo. passim számos adatot, pl. 121. o. 107. j. 231 Pozsony felemelkedésére vö. Kubinyi, 1971, 347—349. és az ott id. irodalom. 232 Lederer, 1932, 144—145. 233 Uo. és Pérger, 1967—69, 82—86. stb. — Ld. még a családra Sailer, 1931, 216. 234 p er g er ^ 1967—69^ 85_ — A Nürnbergből Bécsbe visszavándorolt Poll Nürnbergben a Koler és Stromeir patrícius-kereskedőcsaládokkal tartott rokonságot, v. Stromer, 1971 (Frankische), 359. 335 1392 :ld. fenn, 206. j..—Sírkövére ld. Radocsay, 1971,472.o. 30. sz.—AKraft—v.Locheim— Stark — Tracht társaságra :v. Stromer, 1970, 572. o. mutató. — Berchtoldra uo. 397. és uo., 1971, (Frankische), 360. o. 18. j. 236 1393: ZsO. I. k. 3152. sz. — 1398: uo. I. 5596. sz. — Hans és Jákobra: v. Stromer, 1970,133, 314. — De Lorenz Groland is működött Budán, uo. 190, és uő., 1971 (Frankische), 360. 237 Ld. rájuk v. Stromer id. műveit passim (mutató alapján is), valamint uő., 1971, (Das Zusammenspiel). — Nürnbergi Márkra: Mályusz, 1958, 306. — Uő., 1960, 172—173.
