Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Izvesztija na Darzsavnite Arhivi, Kn. 17–20. (1969–1970) / 192–193. o.
192 Folyóiratszemle laló fejezetét bírálja. A merev időhatárok felállítása — írja —, a túlzottan „történeti levéltári" szemlélet, különösen az újkori, speciálisan a gazdasági természetű iratok kutatását, történeti felhasználását nehezíti meg, ha ugyan nem teszi lehetetlenné. A minisztériumközi levéltárváros, az átmeneti levéltárak helyett szerző a korszerű módszerek, az informatika, a gépi adatfelvétel és adatfeltárás mind szélesebb körű alkalmazását sürgeti. Véleménye szerint a Kézikönyvnek az élő irattárakkal foglalkozó fejezete retrográd szemléletet tükröz, ahelyett, hogy ajtót-ablakot tárna a jövő lehetőségei felé. —• Rövid jelentés számol be a levéltárosegyesület rendkívüli, kizárólag a tagfelvétellel kapcsolatos alapszabálymódosítást megszavazó közgyűléséről. — Az Ismertetések rovat élén a Nemzetközi Társadatomtudományi Tanács kiadványáról szóló tudósítást találjuk: a kötet egy tucatnyi tanulmányt szentel a társadalomtudományi kutatások nemzetközi szinten való összehangolását, dokumentációs központ szervezését szolgáló munkálatok és eredmények elemzésének. Michel Lesure művét (Oroszország történeti forrásai az Archives nationales-ban) Y.-M. BÉRCÉ méltatja, különösen az 57 oldal terjedelmű, név- és tárgymutatót értékeli és a párizsi országos levéltár valamennyi fondjárói egykor elkészítendő „gigantikus katalógus" mintájául szeretné tekinteni. — Dorothy M. Owen, az angliai egyházi levéltárak anyagáról készített útmutatója az angol levéltárosegyesület most induló sorozatának (A levéltár és kutatói) első köteteként jelent meg, mint arról M. DUCHEIN méltatásából értesülünk. — A valamennyi ismertetett szám végén megtalálható Krónika rovatban a francia központi és megyei levéltárak ezúttal 1967—1969. évi tevékenységéről szóló rendszeres beszámolókat olvashatjuk. Padányi Gulyás Éva IZVESZTIJA NA DARZSAVNITE ARH1VI. Komitet za iszkusztvo i kultúra. Szófia. Kn. 17 (1969): IVÁN PEJKOV és TODORKA ZASEVA arról számolnak be, hogy miként segítették a bolgár állami levéltárak a tudományt és a szocializmus építését. Külön kitér a levéltáraknak a különféle kiállításokon való részvételére és a népgazdaságnak tervrajzokkal, ásványi lelőhelyekre vonatkozó adatokkal történő megsegítésére. — LILIÁNA VESZELINOVA a Bulgária felszabadulás utáni történetére vonatkozó forráskiadványokat ismerteti, úgy hogy egyúttal a korszak általános történetírását is bemutatja az olvasónak. Felhívja az iratpublikálók figyelmét arra, hogy a periodikus-sajtóban való közlés mellett nagyobb teret kell szánni az önálló kötetben való iratkiadásnak. — Kicso GEORGIJEV az iratoknak mikrofilmen történő publikálását javasolja. A cikk a külföldi tapasztalatokat is figyelembe veszi. — A forrásközlések a következő témaköröket ölelik fel: a felszabadulás utáni első bolgár országgyűlési választás és a közvélemény, a szocialista munkaverseny kezdetei az egyik szénbányában, a plovdivi kerület tömegszervezeteinek segélyakciói a második világháború idején, az internált antifasiszták helyzete és a kiszabadításuk érdekében folytatott küzdelem 1940—1941-ben, a spanyol polgárháború bolgár önkéntesei, különös tekintettel a háború vége utáni franciaországi internálásukra. — A forrásközlemények után érdekes összeállítást találunk az 1944. augusztus 26—szeptember 9 közti eseményekre vonatkozólag, a levéltári adat pontos jelzetével. — A tematikus fondismertetések a következő bolgár történeti problémákra derítenek fényt: a nőmozgalom megszervezése és a szocializmus építése, a mezőgazdaság kollektivizálására irányuló első lépések, a polgári lakosság részvétele a russzei kerület felszabadításában, a haladó közvélemény harca a fasiszta agresszió ellen, végül a fasiszta terror Bulgáriában. — Kn. 18. (1970): DIMITR MINCEV az ügyviteli iratok kialakításának helyes módszereit igyekszik megismertetni, annál is inkább, mert az ügy vitelszervezési irodalom Bulgáriában még csak az első lépéseknél tart — mint írja. Összefoglalja mindazokat az alapvető követelményeket, amelyeket a hivataloknak követniök kell. Javasolja, hogy kormányrendelet tegye kötelezővé a hivatalok számára bizonyos szabványok követését. — ELISABETH BRACHMANN-TEUBNER a Német Demokratikus Köztársaság levéltárainak rendezési, Iratfeltárási és segédletkészítési munkáiról számol be. — SZTEFKA SZLAVOVA arról ír, hogy miképp kell a levéltári szakkatalógusok készítésénél a földrajzi fogalmakat kezelni (Ország- és városnevek számára bizonyos számjeleket állapítanak meg). — TÓDOR BAKALOV az állami levéltárak által rendezett kiállításokról számol be és gyakorlati tanácsokat ad arra, hogy milyen módon lehet a kiállítást attraktívvá tenni. — A forrásközlemények fejezetében a következő témákra világítanak rá: <az iparvállalatok megnövelése az államosítás után, a sumeni kommunista ifjúsági csoport tevékenysége 1922—1933 közt, az 1923. évi paszarzsiki ún. szeptemberi felkelés, a Konstantinápolyban működött bolgár nyomdászcsoport, végül egy múlt századi bolgár forradalmár, Matej Preobrazsenszkij életére vonatkozó és újabban feltárt dokumentumok. — A tematikus fondismertetések témái az alábbiak: a plovdivi dohányipar fejlődése az államosításig, a bolgár nép harca a fasizmus ellen, a francia Katonai Levéltár anyagában fellelhető bolgár vonatkozású iratok (főleg a Krími Háború időszakából), egy bizonyos török adófajtára vonatkozó források a 17—18. századból, végül a század elején működött Petko Todorov íróra vonatkozó iratok — Kn. 19. (1970): MARIJA P. MATEJEVA a levéltárügynek a lenini dekrétumok szellemében történő átszervezéséről írva áttekinti mind a
