Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
A Magyar Kam ara tisztviselői a XVIII. században 291 nisztrációkban működik vagy főispáni teendőket lát el. II. József uralkodásának végére az eredeti 23-ból már csak ketten maradtak a Helytartótanáccsal egyesített Kamaránál, a központban: Orczy László és Tersztyánszky Dániel. Komáromy Zsigmond rangja megtartásával zágrábi, Schilson pesti adminisztrátor lett, Kempelen a Kancelláriához lépett elő. Ugyanakkor három régebbi kamarai alsóbbrangú tisztviselő: Frey von Schönstein Ferenc, Takács Ferenc titkárok és Weissinger János protokollista lett tanácsos. A 24 helytartótanácsi tanácsosi hely közül tehát csak összesen 5 volt a régebbi kamarai tisztviselők kezén, Lányi József királyi ügyigazgatót, aki előbb szintén kamarai tisztviselő volt, beleszámítva is csak 6, az összes tanácsosi állások egynegyede. Ebből az tűnik ki, hogy II. József a Kamara egykori hivatalnokait nem nagyon méltányolta. A jozefinus korszakot követő időben változott a helyzet. 1792-ben a visszaállított Kamaránál ha a régebbi tanácsosokat egyedül Tersztyánszky képviseli is — Orczy alelnök lett —, a tanácsosok közül csak egy, Hadik János gróf új, a többi hat régebbi kamarai tisztviselő. A Kamara rangsora helyreállott, a vezetést azok vették kezükbe, akik Mária Terézia idején titkárok vagy más szubaltern tisztviselők voltak, csak a század legvégén bukkan fel több, máshonnan idekerült hivatalnok neve a tanácsban, melynek létszáma jóval kisebb, mint az uralkodónő korában. A kihelyezett hivatalnokok többé nem kerültek vissza a Kamarához, de a megmarad ottak sem voltak már egészen a régiek. Az iroda és a számvevőség írnoki kara is lényegesen módosult II. József idején. 1784-ig a fogalmazóknak több mint fele, az írnokoknak csaknem egyharmada tűnt el, viszont a számvevőségi írnokok, számtisztek közül még egyötödnél is kevesebb. A jozefinus korszak tehát főképp az irodát változtatta meg alapvetően, ami azért volt jelentős, mert itt a magyar nemesek részesedése nagyobb volt, mint a számvevőségnél, mely egyre inkább német polgári jelleget öltött. Ez a jelleg kevéssé módosult a Kamarát ért döntő változással, a Budára költözéssel sem. A német eredetű polgárság áramlása a hivatal felé azonban más színezetet nyert az ország központjában levő Budán, ahol a kövek a régi, középkori magyar királyságról regéltek, mint az osztrák határtól egy macskaugrásnyira levő Pozsonyban. Igaz, a legtöbb hivatalnokdinasztia áttelepült Budára, de az új környezet, és az ország hangulatának megváltozása II. József alatt megtette a magáét, hogy az új környezetben rohamosan átalakuljanak, magukkal vonzva a hivatali kereteket feltöltő, utánpótlást adó budai német eredetű polgárságot is. 185 A II. József alatt áthelyezettek legnagyobb része új állásában lépett előre. Azért elég sokan maradtak a régiekből is. Több mint egy negyedszázad múltán, 1807-ben is még harmincnégyen szolgáltak a Kamara központjában azok közül, akik 1780-ban már ott voltak; tizenöten pedig más hivatalban •— Helytartótanácsnál, Kancelláriánál vagy egyebütt — a Mária Terézia korabeli személyzeti állománynak még nem sokkal kevesebb, mint egyharmada szolgált. Ha ez jobbára annak tudható is be, hogy a Kamara személyzete a királynő uralkodásának utolsó éveiben erősen megfiatalodott a sok új pályázó felvételével, de mutatja az általános — így a tisztviselői — életkor meghosszabbodását is. 185 Hozzájárult ehhez a nagyszámú magyar nemesi elem megtelepedése is a budai várban. (Ld.: Nagy István: II. József reformjai Budán. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. köt. (Bp. r 1963), 368 — 369. 1.
