Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

280 Fallenbüchl Zoltán nemességgel érintkező harmincados, sótisztviseló vagy postamester számára nagyon kívánatos volt, viszont annak a kamarai központban működő alsóbb tisztviselőnek, aki nagyobb karrierre nem törekedett, könnyen mellőzhető. Bár e korban nem hiányzanak a „német" hivatalnokellenes hangok sem,

120 de ezek csak egy meghatározott magatartású tisztviselőre vonatkoznak: azokra az Udvari Kamara szolgálatában állott, nagyrészt idegen hivatalnokokra, akik tudatosan szembeszegültek a magyar nemesi társadalommal. De az etnikai határok elmosódottak, a név nem sokat mond. Mert vajon németnek tekinthetjük-e például Schweninger József kamarai írnokot, kinek apja a pozsonyi Kamarával magyarul levelezett, nagyapja sőt már dédapja is magyar harmincadhivatalt viselt?

121 A Magyar Kamara német nevű hivatalnokai jórészt ilyen német nevű magyarok vagy magyarországi németek voltak. Ellenük nem irányult az új tendencia, de még azok ellen a bécsi Udvari Kamarától átvett idegen születésű tisztviselők ellen sem, akik, mint pl. Deschan tanácsos is, meggyökeresedési szándékról tettek tanúságot.

122 A magyar nemesség e magatartásának alapja lehetett egyfajta receptív nagyvonalúság, de lehetett reális belátás is, melyet az önfenntartás ösztöne sugallt: mindenesetre abban az irányban hatott, hogy az eddig idegen és az abszolutizmus szolgálatára kész, külföldről behozott hivatalnokság is teljesen rendi, nemzeti hatás alá kerüljön. Az országba behozott, de gyökértelenül maradt idegen tisztviselők közül azok, akik nem keresték a kontaktust a magyarokkal, s kik az abszolutizmus számára jól használható eszközök lettek volna, magukra maradva elszigetelődtek és ha tehették, visszatértek hazájukba. A meghonosodás legfontosabb eszköze a magyar nemesség elnyerése volt. De a Magyar Kamaránál a nemesi rang, mint kívánalom eddig sem állott fenn és Grassaíkovics kamaraelnöksége alatt sem lett a hivatalviselés feltétele. Csupán a tanácsosi és a titkári állás elnyerése volt nemességhez kötött. A magyar nemesség megszerzésére való törekvés azoknál a hivatalnokoknál, kik születésre nem tartoztak a kiváltságokkal rendelkezők közé, inkább önkéntes, semmint kényszerű folyamat volt. Ha csupán az anyagi helyzetet tekintjük, a tisztviselők közt nemegyszer a vidékről Pozsonyba jött kisnemesi fiúk gyakran hátrányosabb helyzetben voltak, mint a pozsonyi polgárok fiai. Elvileg még a jobbágyszármazás sem jelentett akadályt a Kamarához való felvételnél, ha a szükséges képzettség és a személyi szabad állapot nem hiányzott. Pintér Mihály járulnokról 1737-ben Sigray László báró tanácsos azt terjesztette, hogy az ő jobbágya.

123 Pintér — noha erre nem kötelezték — ekkor ismertette a Kamara tanácsával származását, bemutatta okmányait. Apja, Pintér István a Ghillányiak, majd a Sigrayak gazdatisztje volt, ő maga pedig eleinte Sigray János íródiákja.

124 Szegénynemes családból származott, nem volt jobbágy, de láthatóan Sigray László nem sokba vette családja familiárisának nemességét, jobbágyának tekintette. Pintér ugyan kissé lassan lépett elő, hat év múlva, 1743-ban lett írnok, de utóbb regestratorságig vitte s mint ilyen ment nyugdíjba 1773-ban,

125 120 Pl. Carmen elegiacum de Germanis in Hungária ad ofricia non admittendis. 1741. (Propter Germanicam nationem in Hungária ad officiorum Spartas in futurum non admittendam. (Gúnyvers.) Orsz. Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Lat. 3386. 121 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1711 — 122, 1712 — 4, 1741 —132. 122 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1745 — 92. 123 OL, MKL, Protoc. Cons. 1737 f. 461. 124 OL, MKL, Litt, ad Cam. 1737 — 252. 125 OL, MKL, Canceílaria et Gremialia... 1773. júl. 581. sz.