Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.

A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 281 hivatali pályáját tehát Sigray okvetetlenkedése nem zavarta meg. De jellemző az esetben, hogy a régebbi familiáris kapcsolat mennyit veszített az erejéből. A Kamarához való áramlás fokozódásával a szelekció, a kamaraelnök szempontjai szerint való kiválasztás lehetősége is megnövekedett. Az 1760-as években a pályázók száma sokkal magasabbra emelkedett, mint előbb, egy-egy állásra hárman-négyen is jelentkeztek, a következő években pedig már hatan-heten. Az igények is megnőttek. Az eddigi szokás a fizetéstelen járulnokságnak, mint természetes lépcsőfoknak elfogadása már nem olyan magától értetődő, csaknem minden pályázó rögtön fizetéses állásba kíván kerülni, nem egy mindjárt írnokként kezdené. A szülői érdem fontossága nem csökkent, s nem csak kamarai tisztviselők fiai pályáznak előszeretettel a Kamarához, hanem más foglalkozásúakéi is. Schwärtzel von Rettenberg József néhai százados apja negyvenévi szolgálatára hivatkozik;

126 Schusterschütz Antal a pozsonyi Notre-Dame hölgyalapítvány táncmestere pedig fia, Alajos részére kér — királyi leirat támogatásával — állást.

127 Mindkettő eredménynyel. Wetts'tein Zsigmond, mielőtt 1762-ben két egyesített járulnoki fizetéssel kinevezték volna, alhadnagy volt: sebesülése miatt kellett a katonai pályának búcsút mondania,

128 Stehenics Gábor pedig Pozsony vármegye aljegyzőjeként működött, mielőtt 1764-ben kamarai járulnokká felvették.

129 Heckelman Ferenc pályafutását az esztergomi érseki vámhivatalnál kezdte, majd pozsonyi városi tisztviselőként folytatta, mielőtt a Kamarához került.

130 Bár a változatosság nagy, a Kamara szolgálatában a sokféle előbbi foglalkozású ember jól használhatónak bizonyult. A Kamara állásaira általában olyanok pályáztak, akik azt élethivatásnak tekintették. Kitűnik ez abból, hogy a lemondások száma összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a Helytartótanácsnál, ahol feltűnően sok a kilépés,

131 annyira, hogy ott szinte egy átmeneti hivatalnokságról lehet szó, mely — valószínűleg a hivatal jellegénél fogva — nem szakadt el a birtokosságtól s csakúgy, mint a megyénél, gyakran csak időlegesnek tekinti állását. A Kamara szolgálatát élethivatásként fogták fel tisztviselői. Noha a Kamara régibb hivatal volt — s erre büszkék voltak alkalmazottai — rangban, külső tekintélyben a Helytartótanács megelőzte. Talán ez is magyarázza, hogy a leszerelő és polgári állásra folyamodó nemes testőrök közül csak kevés pályázott a Kamara központjához, inkább a Helytartótanácshoz, a tartománybiztosságokhoz, s még a kamarai külső hivatalokhoz: a harmincad- vagy sóügyhöz is inkább tőre-, kedtek. Mielőtt a testőrök polgári állásba kerültek volna, vizsgát kellett tenniök,

132 így azután megától értetődően magasabb állásokra törekedtek, amit rendszerint el is nyertek. Cseörgheö Mihály-Károly, kit a testőrségnél lovasbaleset ért, polgári szolgálatért folyamodott. Mária Terézia e személyes ismerőse, kit balesete alkalmával a királynő Szűz Mária-képpel és rózsafüzérrel ajándékozott meg, 1771-ben került a Kamarához altitkárként, nemsokára titkár lett s ezt az állást haláláig, 1783-ig viselte.

133 A másik volt testőr, a nagyabonyi származású Csiba Károly, 1772-ben 126 OL, MKL, Cancellaria et Gremialia, 1774 június, 278. sz. 127 OL, MKL, Protoc. Cancellariae et Regestraturae 1774. dec. 6. sessio 96 nr. 12. 128 OL, MKL, Ben. Resol. (Másolati könyvek) Tom. 92, f. 520 — 4 és Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt vm. 1 köt. Bp., 1910, 487.1. 129 OL, MKL, Liber Referadarum, Tom. 2. f. 235 — 239. nr. 101. 130 OL, MKL, Officinalia seu Rationistica 1774 június, 209. sz. 131 Syllabus alphabeticus.. . Id. a 37. sz. jegyzetet. 132 OL, MKL, Ben. Resol. Tom. 97, f. 103 — 13, 522 — 2. 133 Hellebronth Antal: A magy. királyi nemes testőrség története. Bp., 1940.118.1. és OL, MKL,. Ben. Resol. Tom. 101 ff. 475 — 1 és 974.