Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században / 259–336. o.
A Magyar Kamara tisztviselői a XVIII. században 279 fogását élvezte és annak kívánságai szerint járt el, viszont Grassalkovics magyar kamaraelnök igyekezett tevékenységét keresztezni. 114 Az udvart kiszolgáló Kollár Ádám kinevezését Ribits utódául sikerült is Grassalkovicsnak megakadályoznia. 115 Ha nem is sok állás betöltésénél volt ilyen ütközés, azért a véleménykülönbség alapja adott volt. Grassalkovics erős kézzel igyekezett keresztülvinni saját akaratát. A kulcsfontosságú levéltárosi állásra például saját jelöltjét, Szendrey Benedeket neveztette ki, s hogy a fontos állás a jövőben biztosítva legyen, az akkoriban megszervezett kamarai levéltár szinte egész személyzetét a saját pártfogoltjaiból állította össze. Skultéty Mihály, Rendi József, Benyovszky István, Stepán Pál mind az ő támogatását élvezték. 116 Philippovics Ádám lajstromozót pedig éppenséggel titkos feladattal küldte Bécsbe. 117 Grassalkovicsnak a személyzeti ügyekben mindig döntő szava volt, s ez aligha értékelhető másképpen, mint hogy feltétlenül a Magyar Kamarához s ezen túl az önálló magyar államisághoz hű hivatalnokokat akart. 118 Mivel ennek az államiságnak a hordozója, az állampolgárjogok birtokosa a nemesség volt, ez a hivatalnokpolitika szükségképpen nemesi jellegű volt. Tanult, hivatalképes nemesi ifjak bőven állottak rendelkezésre, hiszen az iskolák, elsősorban a jezsuita és a piarista gimnáziumok évente új meg új rajokat bocsátottak ki értelmiségi pályára készülő ifjakból. A piaristák az aritmetika oktatásával már a számvevőségi munkához szükséges alapokat is megyetették diákjaiknál. 119 Másrészt viszont az Udvari Kamara magyarországi hivatalnoksága, kivált a huzamosabb idő óta kezében tartott só- és bányaügy tisztviselőkara legnagyobbrészt polgári színezetű volt, s a török háborúk során idekerült idegen katonai eredetű hivatalnokság is csak részben volt nemesi származású. E korban tehát két ellentétes irányú törekvés figyelhető meg a Kamarában s általában az egész alája tartozó hivatalnoki karban is. Az egyik az, hogy az állásokat a szegényedő és ugyanakkor erőteljesen intellektualizálódó, tanuló magyar nemesség, a „rendi nemzet" fiai számára biztosítsák — ennek az irányzatnak a képviselője Grassalkovics. A másik törekvés: a szerencsés történeti helyzet révén álláshoz jutott, jórészt német etnikai eredetű, polgári hivatalnokok — honiak és bevándoroltak egyaránt —, akik a kamarai szolgálatban bármilyen pozícióra tettek szert nemesség nélkül is, igyekeznek az elértet tartani. A feltörekvő iparos-kereskedő, de különösen bányász vagy katona eredetű polgári sorú tisztviselők most igyekeznek nemességet szerezni, beilleszkedni az adott keretekbe és a magyar nemességhez hasonlítani. Hogy sem társadalmi, sem etnikai feszültségre nagyobb arányban nem került sor, azt megkönnyítette a magyar nemesség receptív felfogása és jellege, mely nem az etnikai vagy földbirtokos eredetet, hanem a privilégium birtoklását nézte s így külföldieknek és hazai polgároknak a beilleszkedést nagyon megkönnyítette. Ez a kompromisszum volt a hivatalnokréteg egységesülésének és kibővülésének alapja. A nemességszerzés szüksége nem mindenütt mutatkozott egyforma intenzitással: a vidékies környezetben élő, a birtokos 114 Herzog i. m. Ltri. Közi. 1928. évf. 16.1. és 1929. évf. 163. 1. 115 Eckhart i. m. 167. 1. 116 Herzog i. rn. Ltri. Közi. 1931, 226 — 227.1. 117 Herzog i. m. Ltri. Közi. 1929. 184. 1. 118 A Kamara és a Kancellária tisztviselőinek nemrudvarbarát magatartását Kaunitz államminiszter 1761-ben az államtanácsban is szóvá tette. Ld. Ember Győző: Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung. 1761 — 1768. 1. Acta Historica, Vol. VI. Bp., 1959. 135.1. 1X9 Pl. Nyitrán és a Pozsonyhoz közel fekvő Szentgyörgyön. Ld.: Fallenbüchl Zoltán: Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XVIII. században. Történeti Statisztikai Évkönyv 1965 — 66. Bp., 1968, 224 — 225. 1. 6* II.
