Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.

A magyarországi német követjelentések 1933—1939 247 ellenforradalmi rezsim helyébe tényleg fasiszta rendszer bevezetésével kísérletezett. Mackensen e levelében az 1935-ös választások „rendkívüli jelentőségét" ugyanis abban látja, hogy „az bevezetőjéül szolgál egy teljes rendszerváltozásnak". A választások lezajlása után „Gömbösben egészen más valakit fogunk látni, mint abban a Gömbösben, aki eddig Magyarország ügyeit ezernyi gátlástól és kötöttségtől fékezve, pozitív reformmunkájában akadályozva vezette... Szilárd meggyőződésem, hogy a most születő Magyarország számunkra jelentőségében lényegesen növekedni' fog".

4 A változás jellegének megítéléséhez pedig a már jelzett korábbi, 1933. június 14-i politikai jelentésének megállapításai szolgálnak alapul. „Nem érdektelen megállapítani — írja az Egységes Párt szervezéséről —, hogy itt is bizonyos „gleichschaltolás" következett be, annyiban, hogy a párt szervezetét mind külsőségekben (Gömbös „Vezérnek" neveztetik), mind szellemében sokban a fasizmus, illetve a nemzetiszocializmus mintájára építették ki."

5 Ha ezt az értékelést éppen a hitleri Németország követe jelenti külügyminisztériumának, véleményünk szerint nem valószínű, hogy túlzással állunk szemben, nem valószínű, hogy a dolgok felnagyításáról lenne szó. A gombosi törekvések ugyanis pompásan beillettek a német birodalmi vezérek elképzeléseibe. A követ tehát őszinte elégedettséggel jelenthette a valót, sem eltúloznia, sem lekicsinyelnie nem kellett a magyar belpolitikai események jelentőségét. 1935. március 7-én, közvetlenül az új parlamenti választások előtt, tehát a második Gömbös-kormány megalakulása és a parlament feloszlatása után, az események alapos elemzésének és értékelésének eredményeként nyíltan meg is fogalmazta, hogy „a magyarországi belpolitikai fejleményeket a mi álláspontunkból következően minden szempontból a legforróbban kell üdvözölnünk".

6 Annak következtében, hogy a követség figyelme a belpolitikai élet minden fontosabb mozzanatára kiterjedt, számos olyan jelenség is tükröződik a német diplomaták jelentéseiben, amit a hazai forrásanyagból csak nagyon egyoldalúan ismerhetnénk meg. Ilyen kérdés pl. a magyarországi német kisebbség kérdése, amelyre azonban itt nem térünk ki, mert történeti irodalmunkban Tilkovszky Lóránt foglalkozott már vele.

7 Ugyancsak fontos, s mindeddig kevéssé ismerhető tények bukkannak fel a német követség beosztottjai és a magyar politikai vezetőréteg egyes személyiségei közötti kapcsolatokat illetően. E személyi kapcsolatok közvetlenek, szinte már bizalmasak voltak. A következő kis történet bizonyos mértékig a komikum határát is súrolná •— ha nem tudnánk, milyen végzetessé vált a fasiszta Németországhoz fűzött „barátság". Az 1935. évi választásokon Mackensen német követ, Gömbös magyar miniszterelnök és Marton Béla, a kormánypárt főtitkára Királyszálláson Gömbös vadászkastélyában töltötték egész vasárnapjukat, s „késő éjszakáig együtt figyelték a befutó választási eredményeket" — azaz együtt izgultak a Gömbös terveinek megváló4 PA. AA., Deutsche Gesandschaft Budapest, P 24. Nationalitäten in Ungarn 1935. GFM 9722/E. 683572—86. Közli: A WM 96—101. o. 5 PA. AA., PA. IL Ungarn, Pol. 5. Band 4.; GFM 9571/E 674 173—176. G PA. AA., PA. IL Ungarn, Pol. 5. Band 3. 7 L.: A WM bevezető tanulmányát, valamint Tilkovszky Lóránt: Volksdeutsche Bewegung und ungarische Nationalitätenpolitik.(1938 — 1941). Acta Historica 1966. 4* ii.