Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.
248 Stier Miklós sításához szükséges választási győzelem érdekében. 8 Vagy meglepő például az a bizalom, ahogyan Kozma Miklós belügyminiszter mindig a legjobb tudomása szerint tájékoztatta Mackensen követet. 9 Ez az a pont egyébként, ahol a történésznek roppant elővigyázatosnak kell lennie, ahol állandóan számolnia kell szándékos vagy akár akaratlan ferdítésekkel is. Kozma ugyanis — mint ez részben a német követségi anyagból, részben a Kozma-anyagból világosan kiderül — hiú és lényegében sértődékeny ember volt, s csak legfeljebb karrierje érdekében nyelt le pl. Gömböstől bizonyos dolgokat. Hiúsága sokszor vezette őt arra, hogy Mackensen előtt önmagáról, a saját szerepéről többször is felnagyítva, vagy ha érdeke éppen azt kívánta, lecsökkentve nyilatkozzon. Példaként talán az 1935 decemberében a totális pártszervezés kérdésében kiéleződött Marton Béla—Kozma Miklós konfliktust említenénk. Mint azt már más helyütt kifejtettük, 1 " a konfliktus mélyén az uralkodó osztályok belső ellentéteinek kiéleződését kell látnunk, amelynek lényege: a konzervatív körök és a Gömbös miniszterelnöksége idején a kormánypárti hatalomból mind többet meghódító, politikai hatalmában mindinkább önállósuló szélsőjobboldali dzsentri-dzsentroid rétegek ellentéte. Ebben az alternatívában Kozma természetesen a szélsőjobboldali Gömbös-garnitúra embere, de az 1935 második felére kialakult politikai erőviszonyok hatására— mindenekelőtt magának az egész kormányzati rendszernek, s nem utolsósorban saját magának jól felfogott érdekében — szembefordul a Marton-féle totális pártszervezés módszereivel. A Nemzeti Egység Pártjának fasiszta tömegpárttá való átszervezése ugyanis a magyar társadalom legszélesebb köreinek ellenállását váltotta ki, s továbbvitele már-már belpolitikai válsággal fenyegetett. Ezt ismerte fel Kozma, s ez ellen lépett fel 1935 decemberében, dacolva még Gömbös miniszterelnök nemtetszésével is, aki ebben a kérdésben messzemenően Marton mögött állt — mint azt egyértelműen mutatja hazai forrásaink többsége; valamint az a meggondolás, hogy Göringnek ígéretet tett a totális fasiszta magyar állam kiépítésére. 11 Az eseményekről, főként a válsággal fenyegető helyzet megoldásáról jelentést tesz a német követ is. 1 ' 2 Forrása —• természetesen Kozma Miklós, aki először is belügyminiszter, másodszor az események egyik érdekelt szereplője, harmadszor a német követséghez közelálló, bizalmas hírhordozó (valószínűnek tartjuk, hogy nem állt szándékában a követség melegétől-eltávolodni), s nem utolsósorban hiú ember. Ezek után teljesen világos, hogy magyarázatát nagyon óvatosan kell kezelnünk. Azonnal szükségét érezte annak, hogy Mackensent „személyesen tájékoztassa a valóságos tényállásról, a konfliktus eredetéről és lefolyásáról". Még hízeleg is a német követnek, mielőtt a helyzet másfél órát tartó magyarázatához fog: elmondja, hogy azért jött, mert „számolt a budapesti német követ különleges helyzetével, akinek, véleménye szerint, a magyar—német baráti kapcsolatokra való tekintettel nagyobb igénye lehet arra, hogy ezekről a dolgokról hiteles információt kapjon, mint hivatali kollégáinak". Kozma magyarázkodásának főbb pontjai: 1. A konfliktus január 2-án már megoldódott — tehát röviden, könnyen tisztáztak minden félreértést. 2. Kozma maga (és mis miniszterek is— „mint hozzáfűzte") tévedtek, amikor azt hitték, hogy a Marton-féle pírtszervezés „a miniszterelnök tudtával és akaratába! történt". 3. Gömbös tisztázta a félreértést, s intézkedései alapján „Martont olyan mértékben visszaparancsolta", hogy a belügyminiszternek ,,a jövőben nem kell annak túlkapásaitól tartania". Kozma célja az információval láthatóan többrétű volt. Mindenekelőtt saját szalonképességé i' Gömbössel való további zavartalan jóviszonyát akarta bizonyítani a német követnek: „A konfliktust gyorsan, teljesen és a miniszterelnök és belügyminiszter közötti bizalmas viszonyban mutatkozó kedvezőtlen utóhatások nélkül sikerült megoldani." Hangsúlyozza ebben a maga szerepét is: a megoldás ..mindkét félnek egyaránt érdeme". „Tapintattal és ügyesen jártak el," S hogy szó sincs Gömbösés ő közötte semniféie ellentétről, még azt is jelzi, hogy „átmenetileg — legalábbis a miniszterelnök közvetlen környezetében" — más megoldásra is gondoltak, arra tudniillik, hogy Kozmát a Külügyminisztérium vezetésével bízzák meg. Mindezzel szemben — mint ezzel fentebb említett tanulmányunkban már bővebben is foglalkoztunk — az igazság az, hogy az ellentétek ennél súlyo9 GFM. 9722/E 683 572—86. Közli: A WM 99. old. 9 A WM 14. old. Bev. tanulmány. 10 Bővebben Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta jellegű átszervezésének csődjéhez (1935— 1939). Századok 1971. 3—4. sz. 11 Bővebben Bzrend T. Iván — Ránki György: Magyarország a fasiszta Németország „életterében" 1933 — 1939. Budapest, 1960. 131—132. old. 13 Politikai jelentés, Budapest, 1936. jan. 21. PA. AA., PA. IL Ungarn, Pol. 5. Band 5. GFM 9571/E 674298—301. Közli: A WM 122—123. old.,
