Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.
246 Stier Miklós nagy hatású döntések kikutatása és bemutatása is — a maguk sokkal mélyebb szférákban rejlő mozgató erejének kitapintásával, és csakis ezzel együtt — történész feladat. S ami benne a legnagyobb nehézséget jelenti: hazai forrásainkban alig nyomon követhető jelenségek ezek, s hallatlan mennyiségű, többnyire nem primer jellegű anyag áttekintése, elemzése, majd szintézisbe foglalása szükséges elégséges kép kialakításához. A két világháború közötti magyar belpolitika történetének feltárására rendelkezésünkre álló hazai forrásanyag azonban, sajnos, roppant foghíjas, sok esetben esetleges. Ennek következtében válnak igen fontos forrássá a hazánkban működő diplomáciai testületek iratai, s ezért érdemel fokozott figyelmet, ahogyan a külföldi diplomaták látták a magyar belső helyzetet. Interpretációikat természetesen mindig kritikával kell fogadnunk. Annak ugyanis messzemenően megvannak a meghatározó okai, hogy melyik követség mit emel ki azonnal, mire reagál a legélesebben, mit hogyan magyaráz. A budapesti német követség pl. a 30-as években Magyarország külpolitikai orientációja mellett igen élénken foglalkozott a magyar belpolitikában beálló változásokkal is. Ebben a tanulmányban nevezetesen azt szeretnénk vizsgálni, hogyan használhatja a történész a német követség Magyarország belpolitikájával foglalkozó jelentéseit. Fontos vagy legalábbis érdekes lehet ez a problematika külföldi kutatók számára is, akiknek természetszerűleg nem áll mindaz a forrásanyag rendelkezésükre, ami Magyarországon könnyebben elérhető, nem is beszélve a nyelvi nehézségekről, melyeknek következtében a magyar belpolitikáról szóló követségi iratok sok esetben egyetlen forrásbázisként jöhetnek számításba, s így szükségszerűen egyoldalúvá válhat az a kép, amit Magyarországról nyerhetnek. A két világháború között keletkezett német külügyi iratok ismeretében mindenekelőtt azt az általános jellegű megállapítást tennénk, hogy a külügyi apparátus láthatóan teljesen tisztán látta azt a törvényszerűséget, hogy egy ország külpolitikája mindig nagyon szorosan összefügg az illető ország belpolitikájával. Hitler maga is megfogalmazta ezt egy 1934-ben Kánya magyar külügyminiszterrel folytatott beszélgetésében : „... a külpolitika nem képzeletbeli erőkkel folytatott játék, hanem a hazai viszonyok függvénye." 3 A belpolitikai helyzet állandó jellegű megfigyelésére, értékelésére, s szerepére a külpolitikában talán a legékesebb példa Mackensen budapesti német követ 1935. ápr. 6-án Stieve birodalmi külügyminisztériumi osztályvezetőhöz címzett levele. Az irat arról tanúskodik, hogy Mackensen éppen a magyarországi belviszonyok alakulásával érvel egy — Németország szempontjából—külpolitikai kérdés eldöntésében. A levél valójában mindenekelőtt az adott időpont német—magyar kapcsolatainak jellegére, a magyarországi német kisebbség történetére vonatkozó elsőrendű forrás, két mondatával azonban azt bizonyítja, hogy írója kiváló megfigyelője volt az egész magyar közéletnek is, s éppen e két mondatával válik igen fontos forrásává belpolitika-történetünknek is. Eddigi történeti irodalmunk megállapításaihoz képest újat nem nyerünk belőle, de — különösen, ha összevetjük a követség egy korábbi jelentésével — megerősíti azt a nézetünket, hogy Gömbös a konzervatívabb jellegű 3 Feljegyzés Hitler kancellár és Kánya külügyminiszter megbeszéléséről. Berlin, 1934. aug. 6. Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes, (a továbbiakban: PAAA.) Bonn, Politische Abteilung (a továbbiakban: PA.) II., Österreich; GFM 8650/E 605 713— 2Q. Közti: A Wilhelmstrasse és Magyarország (a továbbiakban: A WM) c. kötet, 80—83. o.
