Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Stier Miklós: A magyarországi német követjelentések, 1933–1939 : forráskritikai vizsgálat / 241–258. o.
A magyarországi német követjelentések 1933—1939 245 Mindezt példamutató komplexitással nyújtja a Wilhelmstrasse és Magyarország c. dokumentumkötet bevezető tanulmánya, amelyben a szerzők leíró-értékelő soraik mellett nagyobbrészt módszertani kérdésekkel is foglalkoznak. Valósággal „használati utasítást" — vagy ha úgy tetszik „ajánlatot" — mellékelnek a közreadott forrásokhoz, amikor a különféle iratok forrásértékére többször is nyomatékosan felhívják a figyelmet. Pontosan jelzik, melyek azok a forráscsoportok, amelyek csak eddigi ismereteink igazolására, esetleg több részlet feltárásával eddigi megállapításaink elmélyítésére szolgálnak. Rámutatnak továbbá arra, mely forráscsoportok elemzése teszi lehetővé pl. történelmünk bizonyos eseményeinek egészen új megvilágításba helyezését, vagy melyek azok, amelyek csak más —• hazai — iratok ismeretével együtt alkalmasak teljesebb kép kialakítására. Jellegéből s funkciójából következően azonban nem foglalkozhatott e bevezető tanulmány egyes iratokkal, s az egyes dokumentumok kapcsán felvetődő konkrét módszertani kérdésekkel. Ebben a tanulmányban a 30-as évek közepén keletkezett német diplomáciai iratoknak a magyar belpolitika jelenségeit tükröző néhány darabjával, s az ezek elemzésekor felmerülő módszertani, forráskritikai kérdésekkel szeretnénk foglalkozni. Nem véletlen, hogy éppen a magyar belpolitika-történet témakörét választottuk. Sokszor hallott, jogos panasz — különösen a külpolitikával foglalkozók hangoztatják —, hogy a két világháború közötti magyar belpolitika története jórészt még feldolgozatlan. Nem is könnyű területe a történetírásnak, számos probléma nehezíti az előrejutást. A belpolitika története meglevő forrás-adottságaink következtében igen nehezen megfogható jelenség még akkor is, ha a kutató fogalmilag már tisztázta, mi minden „tartozik" a belpolitikai jelenségek összességébe. 2 Belpolitika-történetet tárgyaló írásaink gyakorlatában a belpolitika fogalmának egy szűkebb értelmezése vált szokássá. Jórészt csak a parlamenti és pártélet jelenségeit elemzik, s az uralkodó osztályokon belül a hatalmon levő csoportok erőviszonyait vizsgálják. Tény az, hogy ezen jelenségek feltárása sem kis munka, s a társadalmi-politikai élet színpadán rendeződő játék, a látványos, vagy éppen a kulisszák mögött történt 2 A kérdésre itt nem térünk ki bővebben, csupán néhány gondolattal szaporítanók a problémákat. Tágabb értelemben véve belpolitikán az illető állam társadalmában lejátszódó azon alapjában véve osztálytörekvések összességét értjük, amelyek a társadalmi közélet szférájában a meglevő hatalmi viszonyok konzerválását, vagy éppen megváltoztatását célozzák, s a belpolitikai jelenségek összességén mindazon mozzanatokat v. folyamatokat, amelyek az adott hatalmi viszonyokban történő elmozdulásokat ölelik fel. E jelenségek körébe soroljuk a parlamenti életet s a vele kapcsolatos összes kérdést. (Pártrendszer, parlamenten kívüli pártok stb.) Ide tartozónak érezzük a munkásmozgalom kérdését is, a szakszervezeti mozgalmat s általában mindenfajta társadalmi szervezkedést, amely bizonyos társadalmi-politikai erők összefogására hivatott. A belpolitikai élet tartozéka továbbá a végrehajtó hatalom is a maga szerveivel s nagyon is jól meghatározott céljaival, eszközeivel és tevékenységével, valamint az igazságszolgáltatás a maga ellenőrző, az adott viszonyok konzerválására éberen őrködő gépezetével. Minden válaszadás igénye nélkül újabb kérdéseket is bevonhatunk'még: Mennyiben válhat pl. belpolitikai tényezővé a gazdaság, s főként a gazdaságpolitika? A kultúra és a kultúrpolitika? A külpolitikai helyzet s maga a külpolitika? (Adott, konkrét esetekben nem hagyhatók figyelmen kívül, s igen sokszor éles belpolitikai fegyverré válhatnak.) További problémák: Megérthető-e a belpolitika, még e tágabb értelemben vett belpolitika-történet is önmagában? Társadalomtörténet nélkül aligha! Alaposabb meggondolás után megállapíthatjuk tehát, hogy a belpolitika maga hallatlanul komplex jelenség, s ahhoz, hogy megkíséreljük a maga komplexicitásában feltárni, a társadalmi jelenségek igen tág körét kell vizsgálatunkba befogadni. A belpolitika-történet kutatásában pedig mindig a konkrét esetnek megfelelően kell gondos-precizitással elemeznünk azokat a tényezőket, amelyek az adott szituációban tényleg hatással voltak a belpolitikai helyzet alakulására. 4 Lévé ltári Közlemények II.
