Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata 231 A per folytatódott III. Honorius (1216—1227) alatt, aki 1221-ben új vizsgálatot rendelt el, majd ismét 1226-ban, amikor a zágrábi püspököt a Rómában való meg nem jelenés miatt 60 márka ezüst bírságra (egy kisebb falu értékére)

49 ítélték.

50 Ezzel azonban a zágrábi püspök számára elérkezett legfőbb ideje annak, hogy valamit ő is „produkáljon" s ekkor hasonló fegyverhez nyúlt, mint az apát. Zágrábban II. Endre neve alatt 1217-es évszámmal hamisított egy oklevelet, amelyben első ízben mondták ki, hogy Szent László meghódította Szlavóniát, ahol a püspökség fekszik: terram Sclauonie sive banatum ... corone Hungarie subiugavit, qui eciam in eodem banatu episcopatum instituit,

51 és II. Endre a tizedeket a püspökség határáig (quantum limes episcopalis concludit) a püspökségnek adta —- következőleg az apát ezen a területen nem szedhetett tizedet. Ennek az oklevélnek a hitelességét mindezideig nem vitatták, mivel a pápa a püspökség más okleveleivel együtt már 1227-ben átírta és a pápai registrumkönyvbe bevezettette. Behatóbb vizsgálat eredményeképpen azonban kiderül, hogy szövege •— az eredeti nem maradt fenn — meglehetősen durva hamisítvány. Eltekintve attól, hogy itt olyan, a püspökségnek adott előjogokról esik szó, amilyeneket egyetlen magyar egyház sem élvezett: a püspök tisztjeinek állítólag joga lenne a király vám- és sóhivatalnokait 40 napig börtönben tartani és tőlük mindent elvenni — az oklevél formuláris részei is elárulják a hamisítást. Első helyen említsük meg a poenát: a király átkát és fenyegetését, mellyel az oklevél intézkedésének megsértőit sújtja. A poena spirituális, gyakran az anathema szóval összekapcsolva, a XI. és XII. században általánosan használt formulája volt a magyar királyi okleveleknek.

32 A XII. század végén azonban figyelemre méltó változás következett be e téren. Mindeddig a király megpecsételés mellett azzal növelte írásos rendelkezésének hatóerejét, hogy a rendelkezés megsértőjét megátkozta, isten, a szentek, 111. a királyi felség haragjával fenyegette meg, vagy magas pénzbüntetést helyezett kilátásba. Az új felfogás szerint a szükséges erőt kizárólag a királyi pecsét adta meg az oklevélnek s a poena-formula teljesen elmaradt. Ez a szemléleti és formulabeli változás Magyarországon a XII. század 80-as éveiben következett be. 1181-ben, amikor III. Béla a kancelláriát átszervezte, még két oklevelet írtak poena-formulával, és ugyanakkor megjelent az első privilégium poena-formula nélkül; a corroboratio új fajta megfogalmazásával. A változás illusztrálására bemutatom a három különböző nótárius által ez évben szerkesztett corroboratio-formulát.

53 N. 130: Anno ab incarnatione domini MC octogesimo I hoc cyrographum factum est a P. Ultrasiluano episcopo et eiusdem veritatis testimonio corroboratum. Qaod si quis regum destruere voluerit, precavet sibi in futurum, ne similiter suum constitutum fiat irritum. Si quis verő alius illud in irritum redigere voluerit, omnipotentis animadversione, qua illa iratus ferit animas, feriatur, et eius anima in Gehena ignis inextinguibilis cum Dathan et Abiron crucietur. N. 131: Et ne hoc nostrum institutum annosa aboleat vetustas vel iniquorum 49 Hörnern: Magyar pénztörténet 1000—1325. Budapest 1916. 518. 50 Theiner, A.: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. Romae 1863—. I. 69—70; Smicikias III. 257—258. 5

* Theiner, A., Uo. I. 44; Smiciklas III. 147. 52 A XII. századra összeállította Heilig, K., A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 2 (1932) 27-—31. Az 1190 előtti oklevelek, amelyekben a poena-formula hiányzik, magánoklevelek (vö.: Kumorovitz L. B., Századok 97 [1963] 3. kk.), vagy mandátumok. 53 Kiadását ld. Reg. Arp. 130, 131, 133 sz. 3*ii-