Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.
232 ^_^ Györffy György pervertere valeat sagacitas, privilégium per notarium meum Wasca inscribi feci, et regali sigillo et annulli mei inpressione roboravi. Quod si quis violare temptaverit, ut regié institutionis rem et ecclesie violator penam hiat et rebus suis mul(c)tatus, excommunicationis subbeat sententiam. A corroboratio új formája először az említett Kalán kancellár privilégiumában jelenik meg: N. 133: Ut igitur prelibate ecclesie iustitia perenniter maneat inconcussa, nec sit, qui ei contradicere presumpmat, ob venerationem beaté Virginis ad petitionem filiorum ecclesie, presentes Htteras regii sigilli munimine iussimus insigniri. 10 éves ingadozás után, 1190-től azután Katapán kancellár véglegesen bevezette az új corroboratiót, kezdetben a munimen szóval, majd utódai alatt a végérvényes formulával: sigilli nostri munimine roboratam vagy roboravimus. Ha tehát a későbbiekben valamely magyar, ül. szlavón fél száraára kiállított királyi kiváltságlevélben poena-formulát találunk, ez hamisítás jele. 54 A zágrábi privilégium azonban nemcsak hogy poena-formulát tartalmaz 1217ből, hanem olyat, amely tartalmilag képtelenség. Eszerint a király —• a püspökség kiváltságainak megsértése esetén — a bán mellett a királyi herceget is örök átokkal sújtja, azzal, hogy soha koronát ne örököljön, hanem egész életét koldusként tengesse! Et si aliquis banus sive dux aliquid contra predicta iura aitemptare presumpserit, quod non credimus, si fuerit de regali progenie, paterna malediccione- incomprehensibilis amaritudinis in perpetuum percuciatur et nunquam ad coronam, quam hereditario iure habere debebat, possit pertingere, sed totó tempore vite sue sit vagus et profugus, suisque saciari non valens, sed semper aliena mendicans.. , 55 Aki a magyar királyság tekintélyen alapuló berendezkedését ismeri, megítélheti, hogy ezeket a sorokat Ugrin királyi kancellár sohasem írhatta le. Az Árpád-házi királyok, az egyházalapító Szent István utódai, a pápák törekvései ellenére sokáig apostoli legátusi jogokat gyakoroltak Magyarországon s a magyar egyházszervezetet magánegyházuknak tekintették. 56 Ebből következik, hogy joguknak érezték az egyháznak tett adományokat visszavenni. így már Kálmán király törvényileg megfosztott egyházakat fölösleges adományoktól (I/15), 57 s a XIII. században gyakran tettek ilyen intézkedéseket, nemcsak a királyok, hanem a királyi hercegek is, mint pl. Kálmán, Szlavónia hercege, aki 1236-ban a templomos lovagoktól birtokokat, vagy V. István, Erdély ura, aki 1263-ban a kolozsmonostori apátságtól falvakat vett el. 5s A poena-formulának ez a tekintélysértő megfogalmazása csak olyan körülmények között érthető, ha feltesszük, hogy az 1226-os év dereka után hamisították, abban az időben, amikor a szigorú IV. Béla herceg a szlavón dukátust elhagyta, hogy öccsének, a halicsi királyságból elűzött Kálmánnak engedje át. Az oklevelet elsősorban a Rómában folytatott per céljára szerkesztették s ezért még 1227-ben Rómában átíratták. 51 Ld. Heilig cikkében (52. jegyz.) a 148-tól következő számokat. Megjegyzendő, hogy azokban az esetekben, ahol poena-formula 1190 után előfordul, az eredeti hiányzik és az oklevelek úgyszólván kivétel nélkül gyanúsak tartalmilag. 55 Theiner I. 84; Tkalcic: Mon. ep. Zagrab. I. 46; Smicikias III. 149. 56 Váczy P.: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Fünf kirchen 1935.50—63; Deér, J.: Anspruch der Herrscher des 12. Jh.-s auf die apostolische Legation. Archívum Históriáé Pontificiae 2. (1964) 152—158; vö. hozzá Györffy Gy.: Filológiai Közlöny 1 (1970) 153—158. 57 Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán kori törvények... Budapest 1904. 185. 58 Theiner: Mon. Hung. I. 143, 146; Szabó K.: Székely oklevéltár. Kolozsvárt 1872— .VI. 1.
