Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

SZLAVÓNIA KIALAKULÁSÁNAK OKLEVÉLKRITIKAI VIZSGÁLATA A szlavón dukátus kialakulásának kérdése, ami elválaszthatatlan Horvátország alakulásának kérdésétől, századunk eifjéig éles viták tárgya volt a történetírásban. Magyar és horvát történészek, mint egy front két oldalán állók vitatták, hogy mikor és hogyan került Horvátország magyar uralom alá és milyen területre terjedt ki a régi Horvátország. Hogy e viták nem vezettek minden szempontból megnyugtató eredményre, annak nem kis mértékben az volt az oka, hogy mindkét oldalról nacionalista indulattól fűtött közjogi küzdelmek kísérői voltak. Az első világháború óta megszűntek a közjogi viták és a magyar történetírás számára is érdektelenné vált a „drávai front". A forráskritikai kutatás emellett tovább haladt, és úgy látszik, hogy ma — előítéletektől mentesen — világosabban tudunk állást foglalni e kérdésben. Mint köztudomású, Horvátország a X. században Bizánctól függő helyzetben volt. Skylitzes arról tudósít, hogy Bulgária leigázása után a horvátok két fejedelme megjelent a császár előtt és hódolt neki.

1 A Bizánctól való függőség a XI. század második feléig a horvát oklevelek protokollumában is állandóan kifejezésre jut.

2 De ha a hiteles horvát oklevelekből az ország kiterjedésére akarunk történeti-földrajzi következtetéseket levonni, azt találjuk, hogy az intézkedések csak arra a területre korlátozódnak, amelyet Konstantinos Porphyrogennetos, mint a horvátok földjét körülhatárolt, t. i. a tengermellékre. Horvátország kiterjedéséről két helyen szól Konstantinos, éspedig pontos leírást adva. A 30. fejezetben felsorolja Horvátország határait és 11 ispánságát, a 31.-ben pedig városait.

3 Minthogy az északkeleti határokat „valamivel Isztria fölött, a hegyekben" vonja meg, a 13. és 40. fejezetben pedig a türkök (magyarok) déli, horvátok felé eső határait a hegyeknél adja meg, nyilvánvaló, hogy a határok a Kulpától délre azokon a hegyeken húzódtak, amelyek a latin forrásokban Gozd néven szerepelnek.

4 1 Skylitzes—Kedrenos CB II. 476; vö. Racki, Fr.: Documenta históriáé Chroaticae periodum antiquam illustrantia. Zagrabiae 1877. [röviden: Racki] 432—433. 2 Kostrencic, M.—Stipisic, J.—Samsatovic, M.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Zagreb 1967. [röviden: KSS] I. 26, 43, 45, 48, 51, 63, 66—70, 73, 75, 77—78, 80, 82— 83, 85, 89, 98, 102, 107, 115, 116, 119, 121, 147, 159. 3 Constantine Porphyrogenitus De Administrando Imperio. Ed. by Gy. Moravcsik—R. J. H. Jenkins. Budapest 1949. 144—151. 4 Uo. 144—145. vö. Györffy Gy., Byzantinische Zeitschrift 55 (1962) 307—309. [Helyreigazítások e recenzióhoz, melynek korrektúráját a szerző nem látta: 308.1. 5. sor: 952 és nem 752, valamint 34—35. sor: helyesen Kroatien és nem Weiss-Kwatien.] F. Dvornik kommentárjaiban ahhoz a széltében elterjedt feltevéshez csatlakozik, hogy Konstantinos idejében a tárgyalt Horvátország mel-