Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Györffy György: Szlavónia kialakulásának oklevélkritikai vizsgálata / 223–240. o.

224 Györffy György Konstantinos és az említett oklevelek adataival azonban a hiteles történeti: anyag ki is merül. A középkori krónikások híradásai ebben a tekintetben élesen. ellentmondanak egymásnak. Anonymusnak a XII—XIII. század fordulóján írt Gesta Hungarorumában az áll, hogy a honfoglaló magyarok már a X. században elfoglalták az Adriai-tengerig terjedő vidéket,

5 ami ellentmond az egykorú történeti adatoknak.

6 Egyes XIII. és XIV. századi források állításai viszont, amelyek szerint a koraközépkori Horvátország határai a Dráváig terjedtek, ellentmondanak Konstantinosnak és annak a körülménynek, hogy a Pannóniát elfoglaló magyarok a Száva felső völgyét lombardiai hadjárataikhoz felvonulási útul használták.

7 E források állításait magyar részről gyakran kétségbe is vonták.

8 Anonymus saját korának földrajzi helyzetét vetítette vissza a X. századba. XIII. és XIV. századi horvát-szlavón kútfők viszont a régi Horvátország északi határait a XIII—

XIV. századi Szlavónia északi határában állapították meg, amely azonban nem azonos a XI—

XII. századi határokkal. Az utóbbi felfogás kialakulásában több tényező hatott közre, amelyek között a zágrábi püspökség és a spalatói érsekség területi igényei játszották a legnagyobb szerepet. Amikor István király a megye- és az egyházszervezet kiépítését megkezdte, Somogy megye tizedeit a pannonhalmi apátságnak adta és ezáltal az apátságnak püspöki jogokat adományozott. Jóllehet a Somogy megye tizedeinek elajándékozásáról intézkedő pannonhalmi alapítólevelet a XII. században interpolálták,

9 az ajándékozás tényét Istvánnak két másik oklevele, valamint XI. és XII. századi adatok is megerősítik. István király két 1009-i oklevelében meghatározta egyrészt a pécsi, másrészt a veszprémi püspökség területét, a kettő között fekvő Somogy megyét azonban egyik egyházmegyébe se vonta be.

10 Hogy ezen a területen az apátság kapta meg a püspöki jogokat, az kiviláglik az 1083 előtt írt nagyobbik István-legendából, de a XII. századi pápai oklevelek is alátámasztják.

11 Amikor Szent László a zágrábi lett egy másik, „pannóniai Horvátország" is létezett. (Constantine Porphyrogenitus De Administrando Imperio. Vol. II. Commentary. Ed. by R. J. H. Jenkins. London 1962. 128—130.) Ennek az országnak meglétét azonban egyetlen korabeli forrás sem támogatja. 5 Scriptores Rerum Hungaricarum. Ed.: E. Szentpéíery. Budapestini 1937—38. [röviden SRH} I. 87—88. 6 E forrás történeti értékére ld. Györffy Gy., Ethnographia 1965. 411—434; Irodalomtörténeti Közlemények 74(1970) 1—13. 7 Ez megállapítható az ún. Strata Ungarorum irányából, mely Aquileia mellett vezetett nyugat felé. {A. F. Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. Budapestini 1937—38. [röviden: Gombos] I. 299, 718, III. 1775—76; /. v. Pflugk—Harttung: Urkunden der Päpste 97—1197. Graz. 1958. II. 123.) 8 Az irodalmat összeállította Kosáry D.: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Budapest I. 1951. 74; vö. még Pesty F., Ungarische Revue 1 (1882) 2—86 és megjegyzéseimet: Tanulmányok a magyar állam eredetéről, Budapest 1958. 85. 9 A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Szerk.: Erdélyi L. Budapest 1902. [röviden: PRT] I. 589; vö. Bresslau, H., Archiv für Urkundenforschung 6 (1918) 71—74; Szentpéíery I„ Emlékkönyv Szent István ... Budapest 1938. FI. 145—184; Györffy Gy., Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának Közleményei 18 (1969) 205—212; Somogy megye múltjából 1 (1970) 9—12. Az oklevél új kiadását a szerző a „Diplomata Hungáriáé antiquissima" számára készítette elő. 10 /. Koller: História episcopatus Quinqueecclesiensis. Posonii 1782.1. 62—69; Györffy Gy., Studia Slavica 5 (1959) 64—71; Történelmi Szemle 3 (1960) 534; Székesfehérvár Évszázadai. Székesfehérvár 1967. I. 22—23. 11 SRH. II. 384: monasterium... decimationibus simile fecit episcopatibus; PRT 1.593, 607, 610—613. Í