Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Kubinyi András: A magyar genealógiai kutatás / 213–221. o.

218 Kubinyi András számban jelennek meg újabban olyan munkák, amelyek a genealógiai módszerek felhasználásával jutnak gazdasági, társadalmi, demográfiai eredményekhez. 30 De a kapitalizmus korára vonatkozólag sem szűnik meg a genealógiai módszerek alkal­mazása, amire különösen Vörös Károly mutatott szép példát. A főváros vezető­rétegének vizsgálatánál azáltal jutott jelentős eredményekhez, hogy a köztük meglevő rokoni kapcsolatokat felkutatta. 31 Mint láthatjuk, az idézett tanulmányok többsé­gükben nem genealógiai célból készültek, azonban jelentősen tudták segédtudomá­nyul alkalmazni a genealógiát. Elsősorban az uralkodó osztály vagy a városi vezető­réteg vizsgálatánál, a társadalmi mobilitás kutatásánál, városok esetében a gazda­sági hatósugár megállapításánál lehet jól alkalmazni a genealógiai módszert. 32 Nem egyes családok története adhat új eredményt, hanem — ahogy a fent idé­zett Kretschmer-ta.nulm.any címe is mutatja 33 — ezt a minél nagyobb számú házassági kapcsolatból levont statisztikai törvényszerűség adhatja csak meg. A másik genealógiai kutatási irány viszont szerintünk épp ezzel ellentétes kell hogy legyen, azaz csak egy — biológiai értelemben vett — családot kell elemeznie. Ez irányba mutat Nemeskéri János fent idézett tanulmánya. 34 Ő ugyan elsősorban csak az Ivády családhoz tartozókat — 1580-tól 1942-ig 2458 családtagra maradt adat, akik közül 1978-at a genealógián is el tudott helyezni — vizsgálta meg, azonban foglalkozott házastársaikkal, és azok gyermekeivel is. így sikerült megállapítania, hogy Ivád falu biológiai körzete 21 falura terjed ki, és ezen belül is több kisebb távol­sági zónát határozott meg. 35 Nyilvánvaló, hogy ez a biológiai, azaz házasodási kör­zet egyben a falu gazdasági kapcsolatainak körzetét is mutatja. Jobban megközelíti ezt a második genealógiai kutatási irányt Molnár József ugyancsak már idézett tanulmánya. 36 Molnár saját családjának valamennyi leszármazottját, a nőágiakat is, feltüntette leszármazási „tábláin, de igyekezett a táblákon gyakrabban előforduló családok ugyancsak teljes, mindkét ágú leszármazási tábláját is adni, valamint elké­szítette saját őstábláját. A család Csengerre való, és a genealógia pontosan mutatja, hogy ebben a Tiszántúli mezővárosban éppúgy összeházasodtak egymással a helyi vezetőréteg tagjai, mint a török előtt városaink patríciátusa. Sajnos, modernebb te? 30 Vö. Dümmerth Dezső: Pest város társadalma 1686—1696. (A török hódoltság utáni első év­tized lakosságának gazdasági, társadalmi és személyes életviszonyai Mária Terézia koráig.) Bp., 1968. — Fallenbüchl Zoltán: Pest város népességének származáshelyei a statisztika és a kartográfia tükrében (1687—1770). Tanulmányok Budapest múltjából, 15 (1963) 239—287. — Bácskai Vera: A pesti Belváros háztulajdonosainak mobilitása 1733—1820, Történeti-Statisztikai Évkönyv, 1965—66, Bp., 1968, 143—174. 31 Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1903—1917, Tanulmányok Budapest múlt­jából 17(1966), 145—196.— Uő.:Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban. Uo. 18 (1971)249-308. 32 Az uralkodó osztályok vizsgálata újabban centrális helyet foglal el a külföldi történettudomány­ban. Az 1965.'évi bécsi nemzetközi történészkongresszus egyik fő témája az uralkodó osztályokkal foglalkozott. (Les classes dirigeantes de l'Antiquité aux temps modernes, Comité International des Sciences Historiques. XII e Congrés International des Sciences Historiques Vienne, 29 Aoűt — 5 Septembre 1965. Rapports, I. Grands Themes, Wien, 271—387. Az itt közölt előadások többsége a nemességgel foglalkozott, és nem egy alkalmazott genealógiai adatokat.) — Ide sorolhatjuk a német Hellmuth Rössler által kiadott Historische Problemen der deutschen Führungsschichten c. tanul­mánysorozatot, amelynek első két, 1965-ben kiadott kötete a német nemességgel foglalkozott 1430—• 1555, ül. 1555—1740 között. (Harmadik kötetét 1. fenn, 27. j.) —• Különösen tanulságos, és hatal­mas genealógiai anyagon alapuló rövid összefoglalás: Edouard Perroy: Social Mobility among the French Noblesse Ín the Later Middle Ages, Pást and Present 21 (1962). 33 L. fenn, 23. j. 34 L. fenn, 15. j. 35 Uo. 199, 205, 207. 36 L. fenn, 13. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom