Levéltári Közlemények, 41. (1970)
Levéltári Közlemények, 41. (1970) 2. - Kubinyi András: A magyar genealógiai kutatás / 213–221. o.
A magyar genealógiai kutatás 217 nem csupán a vagyon vagy a rendi hovatartozás öröklődik, hanem a társadalmi helyzet is: pl. más társadalmi megbecsülést élvezett a parasztnemes, és megint mást a középbirtokos nemes fia. Mivel az esetek nagy többségében az emberek saját társadalmi környezetükön, csoportjukon belül házasodnak, a házasodási kör ismerete hozzájárulhat a társadalmi osztályokon és rétegeken belüli kisebb csoportok egymástól való megkülönböztetéséhez. Éppen ezért véleményünk szerint a genealógiai kutatásokat ilyen vonatkozásban kellene elsősorban folytatni, és ez egyben arra is a legalkalmasabb, hogy eredményeiket a többi tudományok: a természettudomány, vagy a demográfia a legjobban kiaknázza. Természetesen a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szorítkozhatunk a Magyarországon annyira megszokott fiúági genealógiákra, azaz olyan kutatásokra, amelyek csak az azonos családi neveket viselőkre, és azok házastársaira vonatkoznak, — hanem vizsgálni és tárgyalni kell a leányági leszármazottak utódait is. Mindezeknek a kutatásoknak során két főbb kutatási irányt tartunk megkülönböztethetőnek. Az egyikben egy zárt társadalmi réteg valamennyi családjának házassági, kapcsolatait lehet megvizsgálni egy bizonyos időszakban és földrajzi körzetben, mindaddig, amíg a családok ugyanahhoz a réteghez tartoznak. A másikban viszont csak egy családot — biológiai és nem jogi értelemben — vennénk alapul: ennek a családnak egy hosszabb időszakon belüli valamennyi fel- és lemenő ágú rokonára vonatkozó adatok összeállításával. Mindkét irány más és más eredményekhez vezet, de bizonyos esetekben a kettő egybe is esik. Az első irányzatra az újabb magyar történetírásban már elég jó példákat idézhetünk. Különösen tanulságosak Fügedi Erik kutatásai, aki a XV. századi magyar arisztokrácia demográfiai viszonyait a kor valamennyi bárói családja genealógiájának elemzéséből állapította meg. Eredményei nemcsak demográfiai, hanem társadalomtörténeti és gazdaságtörténeti szempontból is jelentősek. 28 Mi két tanulmányunkban a XIV. század első felében, 111. a XV— XVI. század fordulóján élt budai és pesti patríciuscsaládok genealógiájának elemzéséből igyekeztünk a feudális városon belüli rétegeket egymástól megkülönböztetni. Sikerült ezen felül 1470 és 1526 között demográfiai következtetésekhez is jutnunk, továbbá eredményeink gazdaságtörténeti forrásként is felhasználhatók voltak: a házasodási kör egybeesett a város kereskedelmének kiterjedésével. 29 A feudalizmus késői szakaszából is egyre nagyobb 28 Fügedi Erik i. m. (ld. fenn, 2. j.) valamint uő.; Beiträge zur Geschichte der Aristokratie in Ungarn im 15. Jahrhundert, Archiv für Sippenforschung, 36 (1970)421—442. ; valamint uő.: A15. századi magyar arisztokrácia mobilitása (Tört.-stat. kötetek) Bp. 1970, 234 p.— Ugyanő a XV. századi magyar püspöki kar összetételét vizsgálva szintén genealógiai módszereket alkalmazott. Történelmi Szemle 8 (1965) 477—498. — Tanulmánya ugyanakkor jelentős hozzájárulás a társadalomtörténet vonatkozásában is. 29 Kubinyi, Andreas: Soziale Stellung und Familienverbindungen des deutschen Patriziats von Ofen in der ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts, Archiv für Sippenforschung, 36 (1970) 446—454. -•— Uő.: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények 37 (1966) 227—291. — Uő.: Die Städte Ofen und Pest und der Fernhandel am Ende des 15. und am Anfang des 16. Jahrhunderts. (Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450—1650, hsgg. von Ingomar Bog, Köln— Wien 1971,) 385—401. Itt Buda külkereskedelmét elemeztük a családi kapcsolatok tükrében. — Egyes családok történetét külön is feldolgoztuk: Kubinyi, Andreas: Die Nürnberger Haller in Ofen. Ein Beitrag zur Geschichte des Südosthandels im Spätmittelalter. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 52 (1963—64) 80—128. Ebben a tanulmányban a családtörténetből nyerhető gazdaságtörténeti következtetésekre fektettük a hangsúlyt. — Uő.: Pesti Gábor családi összeköttetései, Irodalomtörténeti Közlemények 72 (1968) 81 — 86. — Uő.: Budai Kakas János és történeti feljegyzései, Tanulmányok Budapest múltjából 18 (1970) 9-7 9.
