Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

A földigínylő bizottságok (1945—1947) 139 Míg a Tiszántúlon a nép tartózkodása csak szórványosan, egyes vidékenkint fordult elő és az hamarosan feloldódott, addig a Dunántúlon a helyzet lényegesen bonyolultabb volt. Dunántúlról a nagybirtokosok általában nem menekültek el, sőt a régi közigazgatási apparátus is nagy részben a helyén maradt. A régi, letűnt rendszer hívei itt azzal a híreszteléssel igyekeztek a népet a földigényléstől távol tartani, hogy az egész földreform csak ideiglenes jellegű, a régi birtokosok földjüket rövidesen visszakapják.

46 Dunaföldváron Illyés Gyula feljegyzése szerint az „emberek bátortalanok voltak", mert hittek a fenyegetésnek, hogy „tizenkilencben is lógtak azok, akik nagyon akarták a földet, most is lógni fognak".

47 Ercsiben a Wimpffen család uradalmában a gazdasági cselédség a megfélemlítő hírek hatására tavasszal nem mert földet igényelni.

48 A szegény parasztság nagy részét azonban a Dunántúlon sem lehetett megfélemlíteni, élt a lehetőséggel és földigénylő bizottságai útján megkezdte a földreform végrehajtását. A földigénylő bizottságok szervezete és ügyvitele Az érdekelt nincstelen és szegény parasztok a földigénylő bizottságokba legharcosabb tagjaikat küldték be. A kiválasztásnál az igényjogosultság fennállása, a rátermettség és a földreform helyeslése jelentette a fő kritériumot. A megválasztott tagok többnyire már a földreform rendelet megjelenése előtt is foglalkoztak a földosztás ügyével. A földigénylő bizottságokban a mezőgazdasági munkások, a volt gazdasági cselédek, a törpebirtokosok és a nagy családdal rendelkező kisbirtokosok általában arányosan képviselve voltak. Helyenkint értelmiségiek is bekerültek a bizottságokba. A Pest megyei Hajós községben az uradalom gazdasági főintézőjét és segédtisztjét választották be, hogy a földosztás lebonyolítását tanácsaikkal s írásbeli munkájukkal segítsék.

49 Iharosberényben a gazdasági ispánt,

50 Mezőszentgyörgyön pedig az egyik tanítót kérték fel elnöknek.

51 A volt gazdatisztek, akiket foglalkozásuk a földhöz kötött, mint igényjogosultak a földigénylő bizottságokba beválaszthatok voltak. Elvileg nők is lehettek tagok. Az egész országban azonban egyedül Tiszabezdében találkozunk nőtaggal, aki a földigénylő bizottságban hoszszabb ideig az elnöki teendőket közmegelégedésre látta el. Mivel az alaprendelet első végrehajtási utasítása késve jelent meg, több helyen nem igényjogosultak: bányászok, ipari munkások, iparosok és kereskedők is bekerültek a bizottságokba. A nem igényjogosult bizottsági tagok működése gyakran zavarokra, a falu nyugalmának a megbontására, és a jogos földigénylők érdekeinek háttérbe szorítására vezetett. Ilyen esetekben a megyei földbirtokrendező tanácsok a nem igényjogosult tagok azonnali leváltását rendelték el. A földigénylő bizottságok tagjainak számát már a földreformrendelet meghatározta. (48. § 6. bek.) Eszerint a bizottságoknak harmincnál több és ötnél ke46 Farkas Gábor: Dokumentumok Fejér megye felszabadulásának a történetéhez. Székesfehérvár, 1965. 206. o. 47 Szabad Szó, 1945. április 19. Illyés Gyula riportja a dunántúli földosztásról. 48 OL, OFT 32011-1945.: Az Ercsi-i kfb beszámolója a földosztásról 1946. május 12. 49 Bács-Kiskun m. Lt., MFT ir., 3396-1945. sz. 50 Somogy m. Lt., Iharosberényi kfb. ir., 1945. április 18. jegyzőkönyv. 51 Mezőszentgyörgyön először az egyik községi tanítót választották meg a kfb elnökének. Mivel a földreform rendelet értelmében kfb tag nem lehetett, lemondott és utóda egy kertész lett.