Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Jenei Károly: A földigénylő bizottságok, 1945–1947 / 133–166. o.

140 Jenéi Károly vesebb tagja nem lehetett. Általában minden húsz földigénylő után volt egy bizottsági tag választható. A bizottság elnöke az alakuló ülésen ünnepélyesen fogadalmat tett arra, hogy tisztségét a legjobb tudása és lelkiismerete szerint, minden kedvezés és részrehajlás nélkül fogja betölteni. Majd a tagok az elnök kezébe tették le a fogadalmat. A bizottság tagjait közalkalmazottaknak kellett tekinteni, s mint ilyenek a földművelésügyi igazgatáshoz tartoztak. A földigénylő bizottság teendőit a 33 000/1945. FM számú rendelet, az alaprendelet első végrehajtási utasítása a következő feladatokban állapította meg: 1. Összeírja a megváltás, illetve elkobzás alá kerülő földbirtokokat, és javaslatot tesz, hogy melyik ingatlan kerül elkobzásra s melyik megváltásra. 2. Összeírja a földigénylőket, és elbírálja a jelentkezők igényjogosultságát. 3. Megváltás esetén a megváltásra kerülő és a tulajdonosnak visszamaradó ingatlanrészt kijelöli. 4. Általános és részletes felhasználási tervet készít. 5. Az elkobzott vagy megváltott birtokok felosztásában közreműködik. 6. A földhöz juttatottakat ideiglenesen birtokba helyezi. 7. Javaslatot tesz a birtokból való kimozdításra, ha az igényjogosult a juttatásra érdemtelenné vált. 8. A házhelyigénylőket összeírja, házhelyek céljára megfelelő ingatlanokat kijelöl, tartalékol és csereterületeket biztosít. A felsorolt feladatok közül a későbbiek során a legtöbb nehézséget az általános és részletes felhasználási tervek elkészítése okozta. Az általános felhasználási terv lényegében az illető község egész határáról készített nagyméretű térkép volt, melyen a község belsőségét, a fontosabb dűlőutakat, csatornákat, tanyaközpontokat, az elkobzásra vagy megváltásra javasolt ingatlanokat, azok kataszteri tiszta jövedelmét, a megváltott ingatlanoknál a tulajdonosnak visszamaradó részt kellett feltüntetni. A részletes felhasználási terv pedig a kiosztási vázrajzból és földkönyvből állt. A földigénylő bizottságok a reájuk váró feladatok végrehajtása érdekében munkájukat, ügyvitelüket megszervezték. A legtöbb bizottság, a kőtelekihez hasonlóan, már megalakulása alkalmával megállapította ügyrendjét, a juttatandó földterület alsó és felső határát. Az adminisztrációs munka végzésére pedig jegyzőt és pénztárost választott.

52 Ha a bizottság tagjainak a száma a tizet meghaladta, az ügyvitel intézésére öttagú ügyviteli bizottságot jelöltek ki, melyet helyenkint választmánynak, intézőbizottságnak és ötös tanácsnak is neveztek. Az ügyviteli bizottság gondoskodott az igényjogosultak, valamint az elkobzásra és megváltásra kerülő földek összeírásáról. Végzett munkájáról a földigénylő bizottság teljes ülésén rendszeresen beszámolt. Az igényjogosultságot a teljes ülés bírálta el, úgyszintén itt történt döntés az ügyviteli bizottság elkobzási és megváltási javaslatai felett. Az igénybevett földbirtokok élő és holt felszerelésének leltározására s becsértékének megállapítására a földigénylő bizottságok szakértők bevonásával külön bizottságokat küldtek ki. Csongrádon a földreform végrehajtását az ötös bizottság irányította, míg a földigénylő bizottság többi tagjai két csoportra oszolva a földigénylőket írták össze és a kiosztSzolnok m. Lt., Kőteleki kfb ir., 4-1945. sz.