Levéltári Közlemények, 41. (1970)

Levéltári Közlemények, 41. (1970) 1. - Rácz Béla: A Belügyminisztérium újjászervezése, 1944. december–1948. július / 89–131. o.

128 Rácz Béla 18. Rajk 28 hónapos—1946. III. 20.—1948. VIII. 6. — belügyminiszterségének mérlegét megvonva, a tárgyalt kérdések szempontjából megállapíthatjuk, hogy a minisztérium szervezettsége, aktivitása, mozgékonysága, kezdeményezőkészsége igen sokat fejlődött, munkafegyelme megszilárdult. Politikai arculata is jelentősen megváltozott. A minisztérium vezetéséből és az ügyintézők sorából is kiszorultak a jobboldali beállítottságú, a demokratikus közigazgatással szemben álló személyek. 1947/1948 fordulójára az FKGP a BM-ben érdemi pozícióval már nem rendelkezett. 1948 nyarára az osztályvezetők abszolút többsége, az ügyintézők nagy része MDP tag volt. Rajk, amikor a minisztérium és a helyi önkormányzatok apparátusa politikai arculatának pozitív irányú megváltoztatásán munkálkodott, egy percre sem feledkezett meg a szakmai követelményekről. Tudatosan vallotta, hogy a belügyi kormányzat, az állami közigazgatás előtt álló feladatokat csak a néphez hű, jól képzett szakemberekkel lehet megoldani. Éppen ezért igen sokat tett a belügyi közigazgatásba újonnan bekerült személyek szakmai továbbképzéséért, illetve a népből bekerülő személyek felkészítése érdekében. Rajk a BM alapvető szervezeti konstrukcióját, a négy főosztályt, azaz a szakágazati csoportosítást meghagyta, viszont a részegységek hovatartozását, az ügyosztályokat vagy csoportokat mindig úgy alakította, hogy azok a napirendre került feladatok megoldását az adott lehetőségeken belül a legjobban biztosítsák. Mindig vigyázott arra, hogy a hozott intézkedések a centrális irányítást megszilárdítsák és a KP befolyását erősítsék. Számtalanszor hangoztatta, hogy a belügyi közigazgatás pártok szerinti parcellázása megszüntetendő, s minden körülmények között biztosítani kell az egész országra az egységes elvű közigazgatást, a központi kormányzat megerősítése útján. Rajk következetesen küzdött a centrális irányítás feltételeinek biztosításáért. Az ellenkező irányba ható javaslatokat elvetette. 1946 közepén olyan javaslat született, hogy a III. (közigazgatási) főosztályt területi osztályokra s azokat további funkcionális ügyosztályokra kellene bontani. A miniszter e javaslatot elvetette, egyrészt azért, mert a centrális irányítás gyengítését, aláásását látta benne, másrészt azért, mert a kétirányú, (a területi és a reszort) irányítás hosszú előkészületet igényelt volna, ami a minisztérium figyelmét és erőit elvonta volna a főfeladatoktól, a BM, a központi belügyi kormányzat helyzetének, pozíciójának megszilárdításától. Rajk számára a központi belügyi kormányzat pozíciójának megszilárdítása nem öncél volt, nem a saját személyi hatalmának, pozíciójának megszilárdítását, hanem mindig a KP befolyásának kiszélesítését, elmélyítését szolgálta. Az önkormányzatok háztartásának szigorú helyszíni ellenőrzésével és tervszerű intézésével is — 1947 második felében, a 3 éves terv beindításának kezdetén — a központi hatalom, a kormány és a KP befolyása erősítését kívánta elősegíteni. A Párt éppen e cél érdekében állította őt az ország belügyi kormányzatának élére. A kommunista főispánok, alispánok és polgármesterek 1947. február 18-i értekezletén a pártvezetőség egyik tagja megállapította: A pártvezetőség tisztán látja, hogy a KP befolyása a közigazgatásra nem kielégítő, de tisztában van a közigazgatás jelentőségével is: „ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ország a közigazgatás élére olyan kitűnő elvtársat állított, mint Rajk László, akit ezért nélkülözni kénytelen a pártapparátusban".

113 113 Pl Arch. 274-15/12.