Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Székely Vera: Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről / 353–362. o.

356 Székely Vera Kunfi is várakozással tekintett a berni kongresszus küldöttségének párizsi útja elé. A Nouvelles Hongroises tudósítójának részletesen kifejtette, hogy ez a küldöttség képviseli először és igazságosan Magyarország ügyét. Ekkor is arról beszélt, amiről memorandumában, hogy „ha a párisi békekonferencia arra az álláspontra helyezkednék, mint a berni, akkor a forradalmi és demokratikus Magyarország jövője biztosítva volna,"

24 — de azt is hozzáfűzte, milyen „végzetes hiba lenne a berni határozatok túlbecsülése." Kunfi tisztában volt azzal — memorandumában is hosszan fejtegette, hogy a területi integritáshoz való ragaszkodás külpolitikailag tarthatatlan, feladása azonban beláthatatlan belpolitikai következményekkel járhat, mert az ellenforradalom a területi integritás jelszavával szervezkedik. A különböző ellenforradalmi pártok és csoportosulások azzal vádolták a kormányt, hogy „kész az ország egységét odadobni."

25 (Egy évvel később a békefeltételeket elfogadó és a békeszerződést aláíró ellenforradalmi kormányt már senki sem vádolta ezzel.) A területi integritás mellett Kunfi még foglalkozott néhány kérdéssel, így a magyar emigrációval, a külképviseletek és propaganda fontosságával és a nemzetgyűlési választásokkal. A magyar kormány egyik legfőbb sérelme volt, hogy az antant nem járult hozzá a november óta tervezett választások kiírásához. Kunfi több ízben utalt arra, hogy az antant tilalma akadályozza a kibontakozást és súlyosbítja a kormány helyzetét. Februárban a kormány mégis kiírta a választásokat és ehhez az elhatározáshoz nyilván az is hozzájárult, hogy az ausztriai és németországi választásokon a szociáldemokraták relatív többséget kaptak. A nemzetgyűlési választás kiírása azonkívül, hogy „szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött"

28 sem volt túl szerencsés lépés. A választási agitáció legális szervezkedési lehetőséget jelentett az 1919 elején támadásba lendülő ellenforradalomnak. Az „Igaz Szó"

27 programként hirdette: „Készüljünk a választásra, amikor az dől el, hogy keresztények fogják-e ezt az országot vezetni, vagy pedig idegenekkel jól felspékelt szociáldemokraták, akik szolgaságba fogják dönteni a keresztény népet. A két balkézzel dolgozó kormányférfiak tökéletesen végzett munkája anarchiába, csődbe kergeti az egész országot. Mi kétségbeesetten látjuk a rémnek közeledését, de tenni ellene nem tudunk, mert belénk fojtják a szót azon a címen, hogy ellenforradalmárok vagyunk."

28

. A választások megtartására azonban már nem került sor; március 21-én, a Berinkey-kormány utolsó minisztertanácsi ülésén Juhász Nagy Sándor igazságügyminiszter javaslatára a választásokról szóló rendeletet visszavonták.

29 Kunfi ekkor még bízott a forradalmi fellendülésben és hitte, hogy az európai forradalmi mozgalmak megmenthetik a magyar köztársaságot. Az Internacionálé februári kongresszusára azzal a meggyőződéssel indult, hogy a szociáldemokrata pártok tekintélye és befolyása megvédi a magyar forradalmat. A kongresszuson elhangzottak megerősítették ebbeli reményeit, de a békekonferenciáról érkező hírek előrevetették a katasztrófa árnyékát. Memorandumában a bizakodás mellett már kétségeinek is hangot adott. Nem bízott abban, hogy az antant méltányos lesz Magyarországgal, svájci tapasztalatai alapján feltételezte, hogy a győztes nagyhatalmak hamarabb hajlandók tárgyalni „a régi magyar politika embereivel", mint a demokratikus Magyarország képviselőivel. Kunfi kétségei jogosak voltak ebben a tekintetben. Imperialista háborúkban a győztesek általában nem méltányosak legyőzött ellenfeleikkel, s hogy ez 1919-ben is így történt, az nem etikai meggondolásokon, hanem hatalmi pozíciókon múlott. Kunfi és a magyar szociáldemokraták egyik tévedése volt az európai szociáldemokrácia egységének és erejének túlbecsülése. Amikor Kunfi a bekövetkezett eseményekben kételyei igazolását látta, felszínre kerültek elméleti és politikai fenntartásai és ellentmondásai, amelyek részben a háború utáni bonyolult politikai helyzetben, részben intellektuális szkepticizmusában gyökereztek. Igazát és tévedéseit, mint minden politikai igazságot és tévedést, a történelem valósága igazolta vagy cáfolta meg. A memorandumot a Magyar Országos Levéltár a Külügyminisztériumi Levéltárban, a Berni Követség fondjában (K 84) őrzi, Bédy Schwimmer Róza 1918—19-es politikai iratai között. BédySchwimmer Róza iratai nagyrészt iktatatlanok, így Kunfi memoranduma is. Nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy Kunfi hazautazása előtt még Bernben foglalta-e össze kongresszusi benyomásait és svájci tárgyalásainak eredményeit, de a memorandum keletkezésének körülményei ezt teszik valószínűvé. 24 Népszava 1919. II. 14. 26 Népszava 1919. II. 9. 26 Népszava 1919. II. 28. 27 A keresztényszocialisták lapja 28 Népszava, 1919. II. 1. 89 Hajdú Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969. 39.1.