Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Székely Vera: Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről / 353–362. o.

Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma 357 A memorandum mellett sem előadóív, sem feljegyzés nincs, — gépelt másolat, jelzet és dátum nélkül. A szöveget betűhíven közöljük a nyilvánvaló géphibák kijavításával. Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma L A berni sociálista konferencia politikai hatása közül a legfontosabb az, hogy a nyugati socializmus és munkáspártok képviselői a magyar ügyet mint az európai demokrácia és forradalom ügyét ismerték el és vállalták azt az erkölcsi és politikai kötelezettséget, hogy a magyar ügyet ebben a vonatkozásában a munkáspártok és a socializmus politikai erejével megvédik. A kongressusnak a területi kérdésekben hozott határozata a mai körülmények között Magyarországra nézve a legkedvezőbb, és ha a párisi békekonferencia arra az álláspontra helyezkednék, mint a berni, akkor a forradalmi és demokratikus Magyarország jövője biztosítva volna. Egyenlőre azonban Parisban az imperialista irányzat vezet és ha a berni határozatoknak kétségtelenül nagy befolyása is van a francia, angol és amerikai közvéleményre, végzetes hiba volna a berni határozatoknak túlbecsülése és meg- nem okolt illúziók táplálása. Kétségtelen azonban, hogy amilyen mértékben növekszik a sociálista és pacifista mozgalmak ereje az entente államokban, olyan mértékben javulnak a berni programmnak az esélyei a párisival szemben. A kérdés az, tehet-e Magyarország ennek a fejlődésnek meggyorsítása érdekében valamit? Világos, hogy sem módja, sem akarata nem lehet arra, hogy az entente államok belső politikai ügyeibe beavatkozzék. A nemzetközi kölcsönhatások törvényénél fogva azonban elősegítheti ezt a fejlődést, ha Magyarország belső politikáját minél erősebben balfelé tolja, mert kétségtelen, hogy a forradalom demokrácia és socializmus uralma Közép Európában megerősíti az ugyanezen célokért harcoló angol, olasz, francia stb. pártokat, míg viszont a reakciós pártok felülkerekedése azokat a konzervatív nyugati pártokat erősíti meg, amelyeknek imperialista politikája ma a legsúlyosabb ellensége Magyarországnak. II. Ha fentebb azt állítottam, hogy a nyugati sociálista és munkáspártok a magyar ügy barátai: akkor a „magyar" ügy fogalmát kissé szabatosabban kell megvilágítani. Erre a legalkalmasabb lesz a következő konkrét példa. Mindazoknak akikkel beszéltem kifejtettem, hogy mily képtelen álláspont az entente hatalmaknak az a politikája, amellyel nem engedik meg a nemzetgyűlési választásokat a magyar kormánynak és rámutattam arra a következményre, hogy mivel a kormány állandóan nem lehet meg alkotmányos és parlamentáris ellenőrzés nélkül, ennek a helyzetnek szükségszerű következménye az lesz, hogy vagy feltámad valamely alkalmas pillanatban a régi német barát parlament, amely a háborút csinálta, vagy pedig szovjettek fognak alakulni az országban. Követelésünk és eme okfejtésünk helyességét franciák, angolok, semleges barátaink kivétel nélkül mind elismerték és megígérték, hogy úgy sajtójukban, mint parlamentáris fórumok előtt, így különösen a francia külügyi bizottságban minden erejükkel támogatni fogják nemzetgyűlési választások megtartására irányuló törekvésünket. De egyúttal kivétel nélkül mindannyian felvetették azt a kérdést is, vájjon a magyar területen akarunk-e választani, amit helyesnek és jogosnak ismernek el, avagy pedig a tót, román és jugoszláv területeken is, amit jogtalan követelésnek tekintenek. Ez a felfogás, amelyet sok más hasonló példával lehetne még bizonyítani azt mutatja, hogy az irántunk éppen legnagyobb rokonszenvvel viseltető pártok képviselői a háború magától értetődő és már megvitatásra nem is szoruló következményének tekintik a cseh, tót, román és jugoszláv nemzeti államok kialakulását és hogy rokonszenvükre és támogatásukra csak az a Magyarország számíthat, amely nem ugyan katonai hódítás és demarkációs vonalak alapján, de az etnográfiai tények alapján „magyar" Magyarország akar maradni. A területi integritás jelszava és a magyar külpolitikának erre a területi integritásra való beállítása érthetetlen és elfogadhatatlan megoldás éppen azok számára, akik a forradalom Magyarországával rokonszenveznek. Természetes azonban, hogy a népszavazás elvét mindezen vitás területekre nézve ezek a pártok is elfogadják. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a területi integritás politikájának hangoztatása azzal a veszedelemmel jár, hogy egyedüli barátainkat veszíthetjük el e politika következtében. Viszont világos, hogy e politikával való nyílt szakítás egyrészt belső politikai okokból lehetetlen, másrészt, tekintve a román, cseh és jugoszláv megszállás területén folyamatban levő nagy socialis mozgalmakat, 11*