Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Székely Vera: Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről / 353–362. o.

Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma 355 problémát, a magyar küldöttség pedig bejelentette, hogy tárgyalni kíván a csehszlovákokkal, románokkal és jugoszlávokkal.

13 A teljes egyetértés az önrendelkezési jog és népszavazás kérdésében addig tartott, amíg ElzászLotharingia és a többi területi probléma nem került a kongresszus elé, de a francia—német, a magyar—cseh és a német—cseh ellentétek próbáját már nem állta ki. A francia és elzászi küldöttek ui. kijelentették, hogy „Elzász-Lotharingiában nincs szükség népszavazásra",

14 mert „az elzászi munkásság álláspontja ma az, hogy inkább élnek rosszabb iszonyok között francia, mint jobb viszonyok között német uralom alatt."

15 Az önrendelkezési jog és népszavazás elve alapján álló francia szocialisták körében fel sem merült, hogy a népszavazás gyakorlata a francia—német ellentétre is vonatkozhat. (Persze az elzászi népszavazást a német küldöttség sem tűzte volna napirendre, ha nem ők vesztik el a háborút, —- Németországot azonban legyőzték és a német szociáldemokraták kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy Elzászban nincs szükség népszavazásra.) Az önrendelkezési jog elvét egyébként elfogadó cseh küldöttség sem találta szükségesnek a népszavazást a csapataik által már megszállt területeken; határozati javaslatukban ezt egyenesen céltalannak és fölöslegesnek nyilvánították.

18 A magyar szociáldemokraták, elsősorban Kunfi, de Buchinger és Bíró is felszólalásaikban és a kongresszus elé terjesztett rezolucióban tiltakoztak az ország megszállása ellen és azt követelték, hogy a békekonferencia ne határozzon az ország egyes részeinek hovatartozásáról, amíg nem volt népszavazás a kérdéses területen.

1

' Kunfi kongresszusi beszédében és a sajtónak adott nyilatkozataiban arról is beszélt, hogy „az antant prédául veti oda Magyarországot a szomszédos államok imperializmusának ..."

18 s mivel „...a magyar kormány tiltakozása teljesen hiábavaló, az angol és a francia elvtársakhoz fordulunk segítségért, védelmet kérve tőlük forradalmunk számára."

19 A magyar szociáldemokraták —Kunfi is — imperialistának és sovinisztának tartották a cseh és szlovák területi igényeket. Az Internacionálénak fel kellett emelnie szavát a forradalomban létrejött magyar köztársaság védelmében, de a francia, csehszlovák, román és jugoszláv szociáldemokratákkal szemben nem foglalhatott állást Magyarország területi integritása érdekében. A békekonferencia előtt sem lehetett azzal érvelni, hogy a legyőzött Magyarország forradalmi kormányát támogatni és erősíteni kell a területi kérdésekben hozott igazságos döntésekkel. Branting kongresszusi zárszavában mindenesetre hangsúlyozta, hogy „a konferencia elvárja, hogy követeléseit a párisi konferencián kellő mértékben figyelembe vegyék."

20 A kongresszus azon állásfoglalása, hogy „a magyar elvtársakat támogatni kell,"

21 valamint a területi kérdésben elfogadott határozati javaslat

22 és a cseh ellenvélemény elvetése reménnyel töltötte el a magyar szociáldemokratákat, s polgári pártokhoz tartozó politikusok is az Internacionálé támogatásában láttak lehetőséget a kibontakozásra.

83 Ehhez a támogatáshoz azonban, jobb remények és lehetőségek híján túl nagy reményeket fűztek, s mint a remények általában — de különösen a politika és hatalom nagyon valóságos szférájában —, csak csalódáshoz vezethettek. 13 Népszava 1919.

1. 31. — A legyőzött országok szocialista pártjainak állásfoglalására és nézeteik fogadtatására: Béki Ernő: A Berni Nemzetközi Munkás és Szocialista Konferencia és az első világháború előtti szociáldemokrácia felbomlása. Párttörténeti Közlemények 1969: 4., 62 | 68.1. 14 Népszava 1919. II. 13. 15 Népszava 1919. II. 8. 16 Népszava 1919. II. 4. 17 Népszava 1919. П. 4. 18 Népszava 1919. II. 26. 19 Népszava 1919. II. 11. 20 Népszava 1919. II. 12. 21 Népszava 1919. II. 8. 22 A francia Mistral által benyújtott határozati javaslat leszögezte, hogy „a konferencia a nemzetiségi kérdés demokratikus irányú megoldásában látja a tartós és igazságos béke biztosítását. A nemzetiségi kérdésnek nemzetközijeintősége van és csakis nemzetközi egyesülések útján, leginkább a Népszövetség útján lehet megoldani." A továbbiakban a népek önrendelkezési joga, népszövetségi ellenőrzés alatt tartott megtámadhatatlan népszavazás mellett foglalt állást, Népszava, 1919. II. 8. 23 Népszava 1919. II. 16. 11 Levéltári Közlemények