Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Székely Vera: Kunfi Zsigmond 1919. februári memoranduma Magyarország külpolitikai helyzetéről / 353–362. o.

KUNFI ZSIGMOND 1919. FEBRUÁRI MEMORANDUMA MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKAI HELYZETÉRŐL 1919. január 18-án délután Párizsban a szövetkezett és győztes nagyhatalmak képviselői jelenlétében megnyitották a békekonferenciát. Tíz nappal később, a II. Internacionálé pártjainak küldöttei gyűltek össze Bernben tanácskozni a munkásmozgalomról, a békéről, a szociáldemokrácia helyzetéről és tennivalóiról — négy és fél háborús esztendő után. A párizsi béketárgyalás megnyitása és az Internacionálé párhuzamos, bár kétségtelenül aktuális összehívása nemcsak a véletlen játéka volt. A berni tárgyalásokon nem csináltak titkot abból, hogy az Internacionálé befolyást kíván gyakorolni a megkötendő békére. Jóformán valamennyi felszólaló hangot adott a szociáldemokrata pártok ezen óhajának, s azon — kissé túlzott — reményeinek, hogy követeléseik meghallgatásra találnak majd Párizsban. A berni határozatok meghallgattatásának reménye nem vált valóra, a békekötésnél nem voltak tekintettel az Internacionálé határozataira. E bevezető keretében nincs mód kitérni arra, hogy az Internacionálé miért nem tudta elfogadtatni követeléseit, de hogy így történt, az összefügg azzal is, hogy a világháború kitörésekor a hadviselő országok szociáldemokrata pártjai nem akartak — s lehet, hogy nem is tudtak volna — érvényt szerezni azoknak az elveknek, amelyeknek elfogadását a háború befejezése után elvárták Párizstól. A berni kongresszust hivatalosan február 3-án nyitotta meg Henderson,

1 de már január 28-tól „naponta előzetes tanácskozások folytak, amelyekről egyelőre semmit sem közöltek a nyilvánossággal."

2 A későbbi híradások arra utaltak, hogy az előértekezleten is az egyik legnagyobb horderejű és a legszenvedélyesebb vitát kiváltó területi kérdés került előtérbe. A magyar küldöttség: Bíró Dezső, Buchinger Manó és Jászai Samu már január 28-án Bernben voltak,

3 és így az előértekezleten is résztvettek. Kunfi Zsigmond csak a kongresszus utolsó napjaira — február 7-én — érkezett meg Bernbe.

4 Elképzelhető, hogy eredetileg Kunfi nem is került szóba a Bernbe utazó magyar delegáció összeállításánál. A Népszava még február 2-án cáfolta azt a hírt, hogy „Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter Bernbe utazik." A négytagú magyar delegáció legjelentősebb egyénisége Kunfi volt. 1909 óta tagja a szociáldemokrata pártvezetőségnek, amelyet már többször képviselt nemzetközi tárgyalásokon. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1914 nyarán ő kísérte Károlyi Mihályt amerikai útjára. 1917-ben ott volt a stockholmi szociáldemokrata megbeszélésen, majd 1919 január elején részt vett a Taylor-bizottság és a magyar kormány budapesti tárgyalásain.

5 Úgy tűnik, Kunfi személyét Bernben is érdeklődés kísérte és véleményét figyelemreméltónak találták. A kongresszuson elhangzott beszéde „szó szerint jelent meg az egész külföldi sajtóban"

6 és nyilatkozatait az angol Morning Post

7 és a berni Bund

8 is közölte, Kunfi a kongresszus befejezése után még Bernben maradt, (a magyar delegáció február 16-án visszaérkezett Magyarországra)

9

, mert politikai tájékozódásra és tájékoztatásra — Svájc semlegessége révén — itt kínálkozott a legtöbb alkalom. Kunfi — valószínűleg még berni tartózkodása alatt —- feljegyzést készített a kongresszus tanácskozásairól, az elfogadott határozatokról, elsősorban 1 Népszava 1919. II. 5. —

Henderson az angol munkáspárt képviselője volt. 2 Népszava 1919.

1. 29. 3 Népszava 1919. I. 29. 4 Népszava 1919. II. 8. 5 L. Nagy Zsuzsa: A Párizsi békekonferencia és Magyarország 1918—19. Bp. 1965. 51. 1. 6 Népszava 1919. II. 13. 7 Népszava 1919. II. 23. 8 Népszava 1919. II. 26. 9 Népszava 1919. II. 18.