Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

296 Borsa Iván megkezdődhetett a Mohács előtti oklevelek és iratok kiemelése. A munka az alábbi gyűjteményes fondokra terjedt ki (zárójelben a fondok mai törzsszámai): Magyar Kamara archívuma: Acta publica (E 142) Történelmi Emlékek (E 144) Neoregestrata acta (E 148) Acta Transylvanica (E 149) Acta ecclesiastica (E 150) Acta ecclesiastica ordinum et monialium (E 151) Acta Jesuitica (E 152) Acta Paulinorum (E 153) Gubernium Transylvanicum levéltára: Cista diplomatica (F 116—146) Erdélyi kincstári levéltár: Erdélyi fiscalis levéltár (F 234) Curiai levéltár: Actus sollennes (0 7) Archívum regni: Ladula H. Privilégia recte articuli (N 45) Ladula RRR (letétek) Néhány más fond anyagát is figyelembe vették, de az ezekből kikerült oklevelek száma egyenként nem, vagy alig érte el a tucatot. A kiemelt anyag helyére „reversalisok" kerültek, amelyen a kiemelt oklevél jelzete mellett csak annyi olvasható, hogy áttéve a Diplomatikai Levéltárba. Olyan levéltári egységek esetében, amikor annak teljes anyagát vagy több, egymás után elhelyezett oklevelét emelték ki, helyükre kollektív reversalis került. Ezeken a lapokon később sem tüntették fel az új jelzeteket, így azok tulajdonképpen csak jelző lapok, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy a keresett oklevél a Diplomatikai Levéltárba került. A kiemelés munkáját Óvári Lipót és a korán elhunyt Vincze Gábor fogalmazó végezték. Az egyik legnagyobb munkát a kiemelt oklevelek dátumának megfejtése jelentette, mert nemcsak a kiemelt darab, hanem az abban teljes szövegben átírt vagy csak kivonatosan, de dátum alatt közölt oklevelek keltét is meg kellett oldani, s a keltezési adatokat az akkor „utaló-lap"-nak nevezett időrendi mutatólapra más adatokkal együtt rávezetni. A keltezési adatokat egyszersmind rávezették a boríték jobb oldalára időrendben egymás alá. Valószínűleg a dátummegoldással együtt történt meg az oklevelek borítékolása és az „utaló-lap"-oknak az oklevél mellé a borítékban való elhelyezése is. A borítékolt okleveleket azután a borítékok jobb oldalán legfelül olvasható keltezés, vagyis az oklevélben átírt legrégibb oklevél keltezése szerint rendezték. címe: „A Paulinus rend levéltárának chronologikus mutatója 1201—1524" (helyesen: 1526). A cím Óvári Lipót írása és így feltételezhető, hogy ez a „chronologikus mutató", amely az elenchus segítségével készült, egyike azoknak a jegyzékeknek, amelyeket a munkálatok megkezdése előtt az anyag felmérése érdekében készítettek.