Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.
A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁRA I. A GYŰJTEMÉNY KIALAKULÁSA A Magyar Országos Levéltár valamennyi 1526. augusztus 29. (a mohácsi csata napja) előtt kelt iratát magába foglalja a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára. Eredeti neve Magyar Országos Diplomatikai Levéltár volt, s ezt az elnevezést mintegy 90 évvel ezelőtt, a gyűjtemény megszervezésekor kapta. Az eredeti elnevezés az idők folyamán félreértésekre is okot adott, ugyanakkor azonban olyan mélyen meggyökerezett a levéltárosok és a korszakkal foglalkozó történészek között, hogy gyökeres megváltoztatása szinte elképzelhetetlen. Az elnevezésben szereplő és meghatározó jellegű, görög eredetű diploma kifejezés, amelytől a diplomatika — az oklevéltan — nevét kapta, oklevelet jelent. Az oklevél pedig Szentpétery Imre szerint „olyan, magában álló s befejezett jellegű irat, amelynek lényege valamely jogi jelentőségű ténynek nyilvánítása, (bár mellesleg egyebeket is tartalmazhat); eredeti rendeltetése, hogy a tárgyául szolgáló jogi ténynek bizonyságául szolgáljon; és amely az erre nézve szabály vagy szokás által meghatározott (bár helyenkint, koronkint és a tárgy szerint módosuló) külső és belső formák közt van kiállítva". Maga Szentpétery is hajlandó ezt a szűk értelmezést bővíteni és az oklevelek közé sorolni az uralkodónak, a hatóságoknak és az alattvalóknak egymással való érintkezéséből származó, jogi vagy kormányzati tárgyú rendeleteit, és a jogügyleteket előkészítő, vagy azok elintézéséről szóló egyéb iratokat is, lia azok okleveles formák közt vannak kiállítva. 1 De akár szűken, akár tágabban értelmezzük az oklevél jelentését, semmiképpen sem juthatunk el oda, hogy oklevélnek nevezzük egy korszak teljes levéltári anyagát, hisz az idézett definícióból is világos, hogy az oklevél fogalma nincs korhoz kötve. Márpedig a gyűjtemény névadói tulajdonképpen minden Mohács előtti iratot, a szorosabb értelemben vett okleveleket éppúgy, mint a mandátumokat, jelentéseket, missiliseket, számadásokat, fogalmazványokat és tisztázatokat, eredetieket és másolatokat egyaránt besorolták e gyűjteménybe. 2 Ebből az idők folyamán komoly félreértések származtak. A gyűjtemény elnevezése visszahatott a benne foglalt levéltári anyagra. Logikusnak tűnt, hogy a Diplomatikai Levéltárban diplomák, azaz oklevelek vannak, tehát 1 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest 1930. 3. 2 Érdekes, hogy a gyűjteményt létrehozó Pauler Gyula világosan látta, hogy az elnevezés és a gyűjtőkör nem fedik egymást. Erről a kérdésről így ír 1877-ben egyik előterjesztésének áthúzott fogalmazványában : „I. A levéltár összes oklevelei és irományai a mohácsi vészt megelőző időből. Ez volna a diplomatikai levéltár, ámbár a fennjelzett korból oly iratokat is fog tartalmazni, melyek némileg egy diplomatikai levéltár keretébe nem tartoznak, de a mi sajátságos viszonyainknál, fejlődésünknél fogva, melyekben a mohácsi vész oly mélyenható válaszvonalat képez—célszerűen máshová be nem oszthatók." (A Magyar Országos Levéltár irattára — a továbbiakban: OL, Y 1, П. 24/1876, 302/1877.)
