Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Iványi Emma: Klapka György iratai, 1848–1892 : Párizsban élő unokájának ajándéka / 245–270. o.
Klapka György iratai 1848—1892 249 — belföldön vagy külföldön — őrzött Klapka-iratokról pedig mikrofilmet kérünk, s az erről készült nagyításokat helyezzük el a Klapka-fondban, feltüntetve azt is, hol található az eredeti. Az iratok forrásértéke és tartalma Az anyag forrásértékéről szólva, elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy a nagyértékű hagyaték jelentősen bővíti, különösen az 1850-es, 1860-as évekkel kapcsolatban, az emigrációról eddig szerzett ismereteinket, ám olyan adatok előkerülése bizonyára tüzetes kutatómunka után sem várható, amelyek teljesen új útra vezetnék a korszakot alaposan ismerő történészeket. Az emigráció történetének forrásanyaga mind belföldön, mind külföldön igen kiterjedt, s már évtizedek óta kutatható. Mégis bizonyosra vesszük, hogy a Klapka-iratok előkerülése után, Klapka György szabadságharcos és emigrációs jelentőségére való tekintettel, a korszakkal kapcsolatos kutatások ezeknek az iratoknak áttanulmányozása nélkül nem zárhatók le. A fentebb közölt vázlatos áttekintés képet ad a hagyatékban levő több ezer darab irat tárgyáról. Szólnunk kell még a gazdag levélanyagtól is, amelyben lényegében ugyanazok a kérdések vetődnek fel, mint az anyag többi részében, kiegészülve az emigráció létéről, mindennapjairól szóló eleven beszámolókkal. Feltűnően kevés azoknak a leveleknek száma, amelyeket Klapka saját családjától kapott. Apjától, aki 1863-ban halt meg, egy levél sincs a hagyatékban, feleségétől, gyermekeitől szintén nincs. Nővérétől, Ötvös Józsefné Klapka Júliától egy, sógorától (féltestvére, Teréz férjétől), Sprung Antal temesvári polgártól egy, két távolabbi Klapka-rokontól egy-egy levelet találhatunk. Ferdinánd nevű féltestvérétől, az osztrák tábornoktól egyet sem. Pedig a családtagok leveleztek és törődtek egymással. Ötvösné Genfben is meglátogatta fivérét. 17 Klapka, halála előtt néhány héttel, még lement Temesvárra, elkérte Ötvösnétől az emigrációból hozzá írt leveleit, s valamennyit elégette. 18 Klapka György életét és gondolkodásmódját tehát saját levelein kívül, elsősorban közeli jóbarátamak hozzá intézett leveleiből ismerhetjük meg. Ezek közül különösen Teleki László gróf, Kiss Miklós ezredes (francia házassága révén III. Napóleon külügyminiszterének, Thouvenelnek rokona), Horváth Mihály püspök, Karacsay Sándorgróf (hosszabb ideig konstantinápolyi ügyvivő) és Mednyánszky Sándor alezredes (London) levelei emelkednek ki. A két utóbbi szabályos jelentés-jellegű leveleket írt Klapkának; Mednyánszky hírközlő tevékenységéért és különböző fordítási munkák elvégzéséért egyidőben rendszeres fizetést is kapott. Klapkának és barátainak nem volt titkuk egymás előtt, őszintén feltárták magánéletük viszontagságait csakúgy, mint politikai meggyőződésüket, várakozásaikat, terveiket. 19 Barátság fűzte Klapkát a Károlyi család több haladó gondolkozású, részben itthon, részben emigrációban élő tagjához is. 17 1863. július 8. St. Ange, Kiss Miklós—Klapkához: „Örvendek, hogy kedves nővéred kijő, *z egy kis enyhülést fog adni zaklatott kedélyednek..." — L. még: 1863. augusztus 10. St. Ange, Kiss Miklós Klapkához: „...nagy részvéttel olvastam leveledbül, hogy kedves nővéred s leánya veled s nálad vannak, jól esik à száműzöttnek, ha rokonát, vérét saját fedele alatt tudja pihenni..." 18 Nemzet, 1892. május 20. Budapest. 19 Előfordult, hogy a levelező partnerek nem merték egymás címére küldeni a leveleket, hanem közvetítőket vettek igénybe, álnevet használtak; levélbeli közlésüket félbeszakították azzal a megjegyzéssel, hogy a továbbiakról csàk személyesen számolhatnak be s nem egyszer olvasható a „bizalmas" feliratú levelekben a nyomatékos kérés, hogy a levél azonnal elégetendő — szerencsére ennek a címzettek általában nem tettek eleget.
