Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: Archivum, Vol. XV. (1965) / 187 - Arhivist, God. XVI–XVII. (1966–1967) / 187–188. o.

Folyóiratszemle 187 mái a weimari Ernestinus Levéltár anyagáról. Ez a választófejedelemség! iratanyag Luther wittenbergi működéséről és általában a reformáció története szempontjából nagyon értékes. Egyes fondjairól a cikk bővebb ismertetéssel szolgál. — A füzet két rövid beszámolót tartalmaz. Az egyik cikk az egyik levéltárosi munkaközösség tevékenységéről, a másik a Stein-féle porosz reformminisztérium 1807—1808. évi iratainak forráskiadványáról közöl ismertetést. — Az évfolyam valamennyi füzetében tájékoztatást találunk a külföldi szakirodalomról. Endrényi Ferenc ARCHÍVUM. Revue internationale des archives publiée avec le concours financière de Г UNESCO et sous les auspices du Conseil International des Archives. Paris. Vol. XV. (1965): A kötet, amely 1969 tavaszán hagyta el a sajtót, a világ valamennyi történésze munkáját megkönnyítendő, hasznos segédletként 26 ország csaknem 100 levéltáráról ad tájékoztatást, sommásan ismertetve az ott őrzött legnevezetesebb fondokat, különösen pedig azokat, amelyek a külföldi kutatók számára ...— saját hazájuk története vonatkozásában — dokumentumanyagot tartalmazhatnak. Az előszó, R. H. BAUTIER tollából, röviden ismerteti a vállalkozást: mintegy folytatását a hasonló, nemzetközi jellegű levéltári útmutatóknak, így elsősorban az Archívum V., ill. IX. kötetében (1955 és 1959) publikált nemzetközi évkönyvnek. Hangsúlyozza, hogy a dolog természeténél fogva, egyelőre le kellett mondaniok a teljesség igényéről, s csak a nemzetközi kutatások szempontjából elsősorban szóbajöhető levéltárak ismertetésére szorítkoztak. Megemlíti, hogy — eltérően a többi országtól — Belgium nem érte be néhány, jelentősebb levéltár ismertetésével, hanem teljes levéltári hálózatáról (a kevésbé jelentős levéltárakról természetesen csak szűkszavú) áttekintést kívánt közölni, mivel a nemzetközi évkönyvben a belgiumi levéltárak még nem szerepeltek újkeletű országos szervezeti rendszerükben. A kötet közli az információjának alapjául szolgáló, annakidején kibocsátott kérdőívet is, majd az országok francia nevének ABC-rendjében közli főbb levéltáraik pontos címét (telefonszámát is) és rövid histórikumát, s az ott őrzött legjellemzőbb fondok rövid felsorolását. A következőkben a kötet a levéltár a külföld számára legérdekesebb forrásanyagát ismerteti, majd a kutatási lehetőségek, időpontok, szabályok és esetleges korlátozások ismertetése következik, kitérve a mikrofilm- és filmmásolat formájában nyújtott kutatási lehetőségekre; végül a nyomtatásban megjelent irodalom és segédletek bibliográfiája zárja a levéltáranként! fejezeteket. Az egyes országokra vonatkozó anyagot a folyóirat — hagyományainak megfelelően — francia, német, angol, olasz vagy spanyol nyelven közli. Magyarországot a kötet 195—199. lapjain a Magyar Országos Levéltárról adott sommás ismertetés képviseli. Padányi Gulyás Gyuláné ARHIVIST. Organ Saveza Drustava Arhivista Jugoslavije. God. XVI—XVII. (1966—1967): A két évfolyamot felölelő összevont kötetet BOGDAN LEKIC, a Belgrádi Történeti Levéltár munkatársa tanulmánya nyitja meg a memoárgyűjtemények összeállításának módszeréről és fajtáiról: a visszaemlékezések gyűjtésének előkészítő munkálatairól, a korszakra vonatkozó, elengedhetetlenül szükséges történeti vizsgálódásokról, a visszaemlékező személy részére készítendő vázlat szerkesztéséről, a felgyűlt anyag formábaöntéséről, végül az elbeszélő szövege rögzítésének technikai lehetőségeiről. Ugyanő külön cikkben folytatja fejtegetéseit arról, hogy a technikai fejlődésből fakadó dokumentumbőség kétségtelenül bizonyos összefüggéstelen, széteső adathalmazt is jelent, amelynek rendezése, szerkesztése elsődlegesen a levéltáros és történész feladata. Korunk történeti dokumentumai teljes értékű felhasználásának igénye is sürgeti a visszaemlékezések módszeres gyűjtését és a memoár-irodalom mind elmélyültebb kiaknázását. — VASILIJA KOLAKOVIC, a Belgrádi Történeti Levéltár munkatársa a zimonyi magisztrátus fondjaiban őrzött iratanyag külföldi vonatkozásait ismerteti. A határőrvidéki város — kelet és nyugat közötti exponált helyzete folytán — 1749 után katonai közösséggé nyilvánítva, különösen jelentős szerephez jutott. A XVIII. század hetvenes éveiben az orosz—török háború után, a kereskedelmi tőkét kezükben tartó cincárok letelepedése még csak növelte a város gazdasági fontosságát. A magisztrátus fondjában számos, az átmenő kereskedelemre vonatkozóan sokszínű adatot őrző irat maradt fenn. Az ismertetés a jelenlegi országhatárok szerint tekinti át az egykorú kereskedelmi és politikai életet tükröző, az egyes népek történeti forrásanyagát figyelemre méltó adatokkal kiegészíteni hivatott dokumentumanyagot, így a törökök vonatkozásában az adózásra, bíráskodásra, vízi szállításra, halászatra, egészségügyi viszonyokra, bűnügyekre, a janicsárok életére, a prostitúcióra, a keresztény hitehagyottakra, diplomáciai, harcászati eseményekre találhatók itt értékes adatok; Magyarország szempontjából a kereskedelemre, adósok perbefogására, vízi szállításra, bűnügyekre, csempészésre vonatkozó iratokat, a németeket illetően a kézművesekre, a mai Szovjetunió területén fekvő egyes