Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Izvesztija na Drzsavnite Arhivi, Kn. 13–15. / 188–189. o.

188 Folyóiratszemle városok és területek katonaszökevényeire, ottani hadi cselekményekre, az örményekre vonatkozó adatokat sorolja fel a tanulmány. Az Olaszország egykor osztrák fennhatóság alatti területei közül különösen a lombardiai pénzügyekre, a zsidók helyzetére vonatkozó feljegyzéseket tartja figyelemre méltónak a szerző, s megemlíti még a Hollandia és Franciaország történeti forrásait a pénz, a hadsereg, az útlevélügyek, valamint a kor kriminalisztikai képe szempontjából kiegészítő adatokat is. A cikk elsősorban a külföldi levéltári kutatók számára hasznos útmutatóul szolgál. — NŐVE VELJANOVSKI skopljei levéltáros rövid tanulmánya a megszálló — elsősorban bolgár —• hatóságok 1941—44-ben keletkezett és a Macedóniai Levéltárban őrzött iratanyagát ismerteti. A fond kisebb részét az olasz, illetve albán megszállás alatt keletkezett dokumentumanyag képezi. — OLGA MUCALICA, a Belgrádi Szerb Levéltár levéltárosa hosszabb forrásismertető tanulmányt közöl a XIX. századi defterekről, a török számadáskönyvekről, ismertetve típusaikat, rovataikat, forrásértéküket; — ugyanő a kötet további részében Mina Karadzic levelezéséből fennmaradt töredékeket ismerteti. — LASLO ТОТ, a Növi Sad-i Vajdasági Történeti Levéltár munkatársa a levéltárban őrzött, IX. századi, 34 különféle céh által kiállított összesen 118 db vándorkönyvről — sa belőlük a céhrendszerre, a céhlegények vándorútjaira levonható tanulságokról számol be. — JOZE ZONTAR, a Ljubljanai Szlovén Levéltár munkatársa, részletesen beszámol a jugoszláviai levéltári törvény fokozatos és szakaszonként történő megalkotásáról: 1962—63-ban három külön, köztársasági törvény született, majd 1964-ben újabb hármas jogszabályalkotásba fogtak: az egyik általánosan vonatkozott a levéltári anyagra, a másik a Jugoszláv Levéltári Tanácsról, a harmadik a jugoszláviai levéltári szervekről intézkedett. A régebbi, köztársasági törvényeket kiegészítő intézkedések mellé a többi szövetségi köztársaság is megalkotta az 1965—67. évek folyamán a maga külön levéltári törvényét. A jugoszláviai levéltári szervezetet egyrészt szövetségi jellegű rendelkezések szabályozzák, a szövetségi köztársaság speciális struktúrájának megfelelően: így jött létre a Jugoszláviai Levéltár, a Levéltári Tanács; másrészt az egyes köztársaságokra vonatkozó külön intézkedésekkel biztosították a kellő szakmai segítséget. Figyelemre méltó az új levéltári törvénynek a terminológia tisztázására irányuló törekvése. A törvényben elhatárolódik az „irattári anyag" a „levéltáritól". Előbbi jelenti a mindennapi munkából születő, élő iratokat, azok időnkénti selejtezésének kötelezettséségével, utóbbira nézvést az anyag védelme erős hangsúlyt kapott. Részletesen kifejti a törvény a nyilvántartás, iratbegyűjtés, rendezés, őrzés, védelem ismérveit és tennivalóit. A társadalmi tulajdont képező levéltári anyag, valamint a magánszemélyek, családok, társulatok birtokában lévő dokumentumok közötti különbséget js pontosan definiálja a törvény. Szabályozást nyer az irattári anyag védelme, az abban való kutatás, az irattermelő szervek jogai és kötelességei, a levéltár felügyeleti szerepe a selejtezés ellenőrzése és az anyagban való kutatási lehetőségek és módozatok szabályozása tekintetében. A levéltárak státusukat tekintve intézmények. Legfőbb feladatuk a levéltári anyag intézményes védelme, de egyéb: tudományos, kulturális és ügyviteli feladatokat is elláthatnak. Az alapelv az, hogy a föderáció, a köztársaságok, az autonóm területek, a járások és községek saját külön levéltárakat hozhatnak létre. Az ésszerűség szempontjai és a levéltárosképzés színvonalasabbá tétele érdekében egyes járások, községek közösen létesíthetnek levéltárat. Külön autonóm szerv felügyel egyes speciális szervek, szervezetek, valamint a társulatok, magánszemélyek levéltári anyagára. — GAVRILO KOVIJANIC, a Belgrádi Szerb Levéltár munkatársa a levéltári könyvtárakkal foglalkozó cikke után LJUBODRAG A. POPOVIC a jugoszláv levéltárak által mindeddig elhanyagolt kérdést vet fel: a műszaki dokumentumanyag levéltári őrzésének problematikáját.— A kötet könyv- és folyóiratszemléjét a Levéltárosegyesületek Szövetségének szentelt rovattal folytatja, amelyben a Jugoszláv Levéltárosok Szövetsége alapszabályait publikálja, majd beszámol a Szlovén Levéltárosegyesület közgyűléséről. —• A folyóirat teljes szöveggel közli a szerb levéltári törvényt, majd — mellékletként — egy Skoplje-ben, a Macedón Levéltárban őrzött fond (Jovan M. Jovanovié hagyatéka) részletes leltárát teszi közzé. P. G. É. IZVESZTIJA NA DRZSAVNITE AKHIVI. Komitet za izkusztui i kultúra arhivno upravlenyije. Szofija. Kn, 13.: A bolgár levéltári folyóirat 13. kötetének bevezető cikke arról emlékezik meg, hogy első kötete tíz éve jelent meg. A cikk értékeli a folyóirat első évtizedének eredményeit. —• KENCSO GEORGIJEV azt vizsgálja, hogy miként értékesíthető a missilis-levél anyag mint történeti forrás. Cikke tulajdonképpen a bolgár archeográfiai módszerek elemző összefoglalása. — DIMITER MINCEV a hivatali, szervezeti és vállalati iratanyag osztályozásáról írva megismerteti az olvasót a bolgár levéltárakban folyó rendezés során alkalmazott szkémákkal, az iratkategóriák listáival és a modern ügyviteli nomenklatúrával. Szerző véleménye szerint itt az ideje annak, hogy elkészítsék és a gyakorlatba is átültessék az egész ország valamennyi hivatala, szervezete és vállalata számára kötelező irattári tervet. — SZTEFKA SZLAVOVA a bolgár állami levéltárak katalogizálási mun-