Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.

Mikrofilm publikáció 181 Az ilyen módon megindult mikrofilm publikáció két évtized leforgása alatt olyan eredményeket tudott felmutatni, hogy a washingtoni rendkívüli Nemzetközi Levéltári Kongresszuson 1966 májusában A. H. Leisinger már joggal vehette fel a mikrofilm levéltári alkalmazásának lehetőségei között önálló kategóriaként a mikrofilm publikációt, s korreferátumában részletesen be is számolt annak történetéről és eredményeiről. Ezt követően a rendkívüli kongresszus 6. számú határozatában azt az óhaját juttatta kifejezésre, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács Végrehajtó Bizottsága a levéltári forrásanyag közzétételének elősegítése céljából hozzon létre egy munkabizottságot a levéltári forrásanyag közzététele leggazdaságosabb és leggyorsabb módjának megvizsgálására, különös tekintettel a mikrofilmre, mint publikációs eszközre.

8 A rendkívüli kongresszus határozata alapján a Nemzetközi Levéltári Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966 szeptemberében Münchenben tartott ülésén az alábbi bizottságot jelölte ki: Elnök: Étienne Sabbe, Belgium akkori főlevéltárosa, a Nemzetközi Levéltári Tanács akkori elnöke. Alelnök: Robert H. Bahmer, az Egyesült Államok akkori levéltárosa, a NLT főtitkárhelyettese. Titkár: Albert H. Leisinger, Jr., az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárának osztályigazgatója. Tagok: W. Kaye Lamb, Kanada levéltárosa, J. Th. de Smidt, a leideni egyetem tanára, s e sorok írója. Kézikönyvében A. H. Leisinger a mikrofilmezés levéltári felhasználási lehetőségeit tárgyalva nem definiálja a mikrofilm publikációt, mint alkalmazási módot, ahogy azt más alkalmazási lehetőségek esetében B. Gille tette, hanem inkább leírja azt.

10 A mikrofilm levéltári alkalmazásának ezt, az Európában még alig ismert módját

11 így lehetne definiálni: Mikrofilm publikáció esetében a mikrofilmezés célja nagyobb levéltári egységek (fondok, állagok, sorozatok) egészéről mikrofilm készítése annak érdekében, hogy az arról rendelésre tetszőleges példányszámban készített pozitív filmmásolat a levéltári egység teljes anyagának vagy az egység meghatározott részének kutathatóságát minél szélesebb körben biztosítsa. Az ilyen filmmásolatokat a levéltár úgy árusítja, mint nyomtatott kiadványait. 9 International Council on Archíves. The American Archivist. 29. (1966) 437. 10 Leisinger szerint „teljes levéltári sorozatok facsimile másolatai publikálhatók mikrofilmen sokkal kisebb költséggel, gyorsabban és kevesebb kiadói munkával, mint nyomdai publikációként. A mikrofilm publikáció nyers változata lehet, ha rendelés esetén a kameranegatívot visszatartják s erről csupán pozitív filmmásolatot készítenek a megrendelő számára. — Megfelelő címlapot, bevezetést, tartalomjegyzéket s gyakran indexet és speciális jegyzékeket vesznek filmre a levéltári anyaggal együtt, hogy megkönnyítsék a kutatónak a film használatát; a filmre vett levéltári anyaghoz nyomtatott útmutatót vagy kísérő füzetet (pamphlet) csatolnak, továbbá az elkészült mikrofilm publikációk jegyzékét és azok megvásárolhatóságának lehetőségeiről készített tájékoztatót tesznek közzé." 11 1966-ban Wolfgang Mommsen így említi a washingtoni rendkívüli Nemzetközi Levéltári Kongresszusról írt beszámolójában: „der in Deutschland vorerst noch unbekannte Publikationsfilm". Der Archivar 19. (1966) 399.