Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 305 A fellebbezett per A királyi tábla, mint fentebb láttuk, vegyesfokú bíróság volt: bizonyos ügyeket első fokon, más ügyeket felsőbb (másod vagy harmad) fokon tárgyalt. Míg az előbbi, a kir. tábla elsőfokú hatásköre évszázadokon át — korszakunkban is — változatlan maradt, ez tehát a curia megmerevedett, középkori vonásait mutatja, addig a tábla fellebbezési hatásköre a XVIII. század folyamán lényegesen módosult, visszatükrözve azokat a befolyásokat, melyeket a társadalmi fejlődés a feudális jog anakronisztikus rendszerére ekkor már legalább bizonyos pontokon érvényesíteni kezdett. A kir. curia ugyanis, melynek ítélkezése alá 1724. előtt fellebbezés útján is csak a nemesség polgári perei kerülhettek, a XVIII. század végéig egyetemes hatáskörű felsőbírósággá alakult át,, ahová a nemeseken kívül a tárnoki városok polgárságának, sőt most már jobbágyoknak különféle ügyei s a cúrián eddig ismeretlen speciális ügyek — bányaperek és válóperek —, valamint a büntetőperek is felvihetőkké váltak. E kiterjedt hatáskörből az alábbiakban csak a polgári ügyekkel foglalkozunk. S itt hangsúlyozni kívánjuk, hogy a fellebbezett polgári pernek az alsó fórumokon lezajlott szakasza nem mondható sokkal egyszerűbbnek annál (illetőleg lényegesen eltérőnek attól), amit a táblai perről előadtunk. Hiszen a táblai per a maga korában nem volt különlegesség, csupán legteljesebb formája az un. írásbeli pernek, mely a magasabb és középfokú bíróságokon (s nemesek ügyében az alsó fórumokon is) korszakunkban az eljárás általános típusát képezte. Tanulmányunk kötött tárgyánál fogva azonban a jogszolgáltatás alsóbb tagozatára ki nem terjeszkedhetünk, a fellebbezett pernek csak a cúrián lefolyt szakaszát ismertethetjük, mely a táblai pernél, természetesen, sokkal rövidebb és egyszerűbb volt. S hely hiányában erről is már csak egy egészen rövid összefoglalást adhatunk. A kir. táblára fellebbezett perek (processus appellati) az úriszékek, megyei, kiváltságos kerületi és városi bíróságok, kerületi táblák s néha választott bíróságok előtt indultak. Az ügyet alsóbb fokon lezáró ítélet után a fellebbezést azonnal be kellett jelenteni, s ha ezt a bíróság — mint rendesen — engedélyezte, a fellebbező fél vagy az eredeti periratoknak a kir. táblára való felterjesztését, vagy a per iratairól hiteles perkiadmány kiállítását kérte. Az előbbi, a felterjesztés, a perkiadmány taxájának elkerülése miatt előnyösebb volt, de ez szabály 3472, 5086 (a jelzet alatt 3 per és folyt. 7315), 5088 (a jelzet alatt 4 per), 5090, 5095, 5162, 5165, 5470, 5597 (a jelzet alatt 3 per), 7443. stb. sz. — Az 1849-bén befejezetlenül maradt s az abszolutizmus idején az osztrák bíróságok által lezárt, törölt, vagy 1861-ben a visszaállított kir. curiára — még mindig elintézetlenül — visszaküldött perek között a XVIII. században indult perek is találhatók, ld. pl. Proc. tab. 4—2566 (és folyt. 7325), 7418, 7419, 7423, 7424, 7443. stb. sz. Közülük itt csak 3 ilyen, 1849-ig, illetőleg 1861-ig be nem fejeződött évszázados ügyet mutatunk be. A 4—7443. sz. per 1776-ban indult régi zálog visszaszerzése címén 3 uradalom birtokáért, az ügyben a gr. Révay s a hg. Esterházy családok álltak szemben egymással. A 4—2566. s a folytatását képező 7325. sz. pereket a Kállayak „ex jure" indították 1750-ben több, végül 41 alperes ellen, Szabolcs megyei birtokok iránt. — De még ennél is hosszabb volt az a per, melyet a kir. fiscus 1735-ben indított a gr. Csáky-család ellen bizonyos, magszakadás címén követelt Sennyey-örökség megszerzéséért. Ugyanebben a tárgyban 1749-ben a szepesi káptalant is perbe vonta a fiscus. A két per 1849-ig nem nyert befejezést, így azok a bécsi Oberster Gerichtshof elé kerültek, mely a két ügyet az ősiségi nyílt parancs alapján 1854-ben felülvizsgálhatatlanoknak nyilvánította. A 120 éven át folyt pereskedés tehát végül is eldöntetlen maradt. Ld. Corresp. 10. cs. 1864. 42. sz.