Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

306 Varga Endre szerint csak igazolt szegénységű felek számára, vagy nagyon nagy terjedelmű (pl. gyám, provizor, pénztáros stb. elszámoltatására irányuló és csőd-) perek esetében volt megengedhető. Ezen túl, a felek kérelmére, a király, illetőleg a kancellária egyébként is engedélyezhette az eredeti iratok felküldését. — Minden más esetben a félnek perkiadmanyt kellett kikérnie, a polgári per felső fórum elé juttatásának tehát az utóbbi volt az általános módja.

108 Ha a törvényhatóság az eredeti iratokat felterjesztette (amiket a cürián a per felvételéig a nem létező irattár szerepét pótló cúriai levéltárban helyeztek el), vagy a fél részére a kért perkiadmányt kiadta, úgy a fellebbező a kir. táblán keresetlevelet nyújtott be.

109 A keresetlevél (neve a fellebbezett perben libellus insinuatorius, libellus insinuationalis stb.) teljesen úgy készült, mint a táblai perben. Az idézőlevél kikérése és kiállítása, az ellenfélnek táblai jurátus vagy megyei szervek útján való perbehívása (megidézése), valamint a kitűzött napon a pernek a fellebbező (appellans) részéről való felvétele s az ügynek referensre szignálása, végül a perbefogottnak (appellatus) a procuratorián a szólításra való jelentkezése szintén teljesen úgy történt, ahogy azt a táblai perrel kapcsolatban az előbbiekben ismertettük'.

110 A fellebbező fél (a továbbiakban egyszerűség végett felperes) a leváta-ív benyújtásakor ahhoz első két mellékletként itt is a keresetlevelet s az idézőlevél kézbesítéséről kapott bizonyságlevelet csatolta. Ezekhez azonban itt további mellékleteknek kellett járulniuk: az említett hiteles perkiadmánynak, vagy — ritkábban, az eredeti iratok felterjesztése esetén — ez utóbbiaknak, melyeket ilyenkor a levéltárból ki kellett kérni s a levátához csatolni; végül (az utóbbi esetben) az eredeti iratok felküldését indokoló valamely iratnak: szegénységi bizonyítványnak vagy a felterjesztést elrendelő királyi (bírói) parancsnak stb. Ennyiben különbözött tehát a felperes által benyújtott leváta-ív a táblai perek levátájától, egyébként azzal teljesen azonos volt, s azonos módon jegyezte be az alperes is a comparitiót a felperesnek a perfelvételre vonatkozó bejegyzése alá.

111 A továbbiakban azonban a táblai s a fellebbezett per lényegesen eltért egymástól. A fellebbezett perben ugyanis a felek között semmiféle „feleselés"nek nem volt helye, így közbenszóló ítéletre s végítélet előtti perorvoslatokra sem kerülhetett sor, hanem — amikor az ügy a series szerint tárgyalásra került 108 A fenti szabályokra s egyfelől a curiának azok betartatását-, másfelől a törvényhatóságoknak és a feleknek a perkiadmányozás elkerülését célzó törekvéseire, az ezzel kapcsolatos vitákra stb. Id. Norm. 38, 66. sz.; Rescr. reg. (kir. t.) II. 34, 429. sz.; Rescr. reg. (hétsz. t.) 398. sz. Ld. továbbá a kir. tábla 1795. márc. 5, 1812. nov. 12, 1841. jún. 26, 1847. nov. 17. stb. teljes ülési jegyzőkönyveinek vonatkozó bejegyzéseit. (A tárggyal az 1723 : 33. és 1729 : 43. tc.-k is foglalkoztak.) 108 Ld.Corresp. 4. es. Lt. 1843. 130. sz., uo. 7. cs. 1851. 277. sz., uo. 8. cs. 1852. 646. sz.; ld. továbbá a kir. tábla 1824. aug. 28, 1841, jún. 26, 1847. jan. 12. stb. teljes ülési jegyzőkönyveinek vonatkozó bejegyzéseit. 110 Mindez világosan kitűnik a fellebbezett perek perjegyzőkönyveiből, a hozzájuk csatolt mellékletekből (amikről a most következőkben lesz szó), s a kir. tábla ülésjegyzőkönyveinek a fellebbezett perekre vonatkozó bejegyzéseiből. — A fellebbezett perek (Processus appellati) állaga több mint 14 000 pert tartalmaz, szerkezetük teljesen egységes, mind a fentieket mutatja, ugyanez mondható a kir. tábla ülésjegyzőkönyveinek több tízezer ide vonatkozó bejegyzéséről. E rövid, komprimált összefoglaláshoz tehát a két utóbbi tömeges forrásból -egyes jelzetek idézését feleslegesnek láttuk. 111 Ld. az előbbi jegyzetet.