Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

304 Varga Endre kapcsolta. II. Ulászló törvénye szerint ugyanis (1507. évi VI. decr. 2. art.) a reoccupans még hűtlenség bűnét követi el, vagyis fej- és jószágvesztéssel büntetendő. Az 1681 : 31. te. szerint már csak 50 nehéz márka (200 forint) vérdíjon s az okozott költségek és károk megtérítésén marasztalandó el. Az 1729:33. te. pedig intézményesen szabályozza azokat az eseteket, amikor az oppositio — vagyis a fentiek szerint s az 1729 : 34. te. értelmében a reoccupatio is — meg van engedve. A magyar feudális nemesi jog alakulása tehát e ponton — mint a repulsio és oppositio esetében is — nemcsak elmaradt az európai társadalmi és jogfejlődéstől, hanem azzal éppen ellentétes irányba fordult. S mint az itt tárgyalt perek mutatják, a birtok-visszafoglalás a kir. cúria által exequált javakban is, korszakunk legvégéig előfordult, s ha a reoccupans a cselekményt az idézett te. alapján indokolni tudta, úgy önbíráskodásért nemcsak büntetlen maradt, hanem az elfoglalt birtokot vagy egyéb jövedelemforrást (pl. visszafoglalt mészárszék- és korcsmajogot stb.) meg is tarthatta, az ellenfél pedig a kir. tábla előtt új perrel kereshette tovább a maga igazát, vagy bele kellett törődnie az ügy elvesztésébe.

106 A fentiekben igyekeztünk képet adni arról a vontatott, bizonytalan, ismét es ismét újrakezdhető, véglegesen szinte alig lezárható peres eljárásról, mely a kir. táblán első fokon indult, ún. táblai pereket általában jellemezte. Természetesen, az itt felsorolt perhúzási módok, perorvoslatok stb. nem mind s nem mindig szerepelnek mindenféle táblai perben. Azok alkalmazását — a jog adta lehetőségek kihasználásához értő tapasztalt és ravasz ügyvédek hosszú időn át való díjazását — sokszor a felek anyagi helyzete sem engedte meg. A táblai perek között ezért igen sok olyan ügy van, melyet a felek hamar elhagytak, per egyezséggel befejeztek, vagy rövid vita után ítéletre bocsátottak. De ennek ellenkezője a gyakoribb, s az itt kidolgozott keret minden táblai per megértését szolgáló, átfogó képet kívánt adni, tehát mindazokat a lépéseket vagy fogásokat be kellett mutatnia, amik az egyes perekben kisebb-nagyobb számban s különböző variációkban előfordulnak. Ezenkívül a leghosszabb lefolyású táblai perekben, az említett octavalis perekben, egyetlen ügyben is sokszor valóban mindazokkal vagy csaknem mindazokkal az eljárási fázisokkal, perbeli cselekményekkel stb. találkozhatunk, amiket az előadottakban felvázoltunk, s amik e perek lefolyását olykor több emberöltőre elnyújtották.

107 106 A reoccupatíóra s a reoccupans ellen emiatt indult perre ld. az idézett tc.-ket (s az. 1802:22. tc.-t az erőszakos birtokfoglalásról), valamint pl. a Proc. tab. 4—86, 1062, 1474, 1475, 5197, 5232, valamint a 5095. és 7325. sz. pereket. A két utóbbiban a reoccupatio oppositióval kombinálódott: az alperes előbb az egyik, majd a másik-, illetőleg az alperesek részben az egyik, részben a másik perorvoslatot alkalmazták. (Az egymás után mindkét perorvoslatot felhasználó alperes ellen a curia kettős oppositio címén hozott ítéletet; ez is mutatja a reoccupatio és oppositio szoros kapcsolatát és azonos minősítését.) 107 Ld. pl. az exceptiókkal, allegatiókkal, ingerensek belépésével, újabb alperesek perbehívásával, evictorok bevonásával, ügyvédszó visszavonással, prohibitával, fellebbezéssel stb. (assított, s évtizedeken át bizonytalan eredménnyel, váltakozó szerencsével folytatott octavalis pereket, melyek sokszor 3—4 külön perből (alapperből, evictionalis, Oppositionalis, repulsionalis, újított, kegyelemmel újított, kétszeri oppositio miatt nagyobb hatalmaskodás címén indult stb. perekből) vannak összeszövődve, s melyekben a felek évszázadokra visszanyúlva keresik a per tárgyát képező birtok tulajdonjogát. Ld. pl. Proc. tab. 4—38 (és folyt. 59, 65), 94, 111, 118, 120, 264, 287, 477 (és folyt. 522), 727, 1460, 1768, 2050 (és folyt. 2091), 3118^