Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
.302 Varga Endre Előfordult azonban, hogy a kitűzött executio a fenti módon nem volt elvégezhető, mert azt a pervesztes fél, és pedig nem a megengedett, törvényes módon, repulsióval vagy oppositióval, hanem a szabályok durva megsértésével: tényleges erőszakkal (fegyveres néppel, „cum armis", „tumultuarie", „potentiose" stb.) megakadályozta, vagy harmadszori oppositiót kísérelt meg. Ezeket a formákat a feudális jog is elutasította, s az ily módon eljáró féllel szemben viszont-erőszakot alkalmazott. Ilyenkor ugyanis a pernyertes karhatalmat kirendelő parancsot (mandátum brachiale) kérhetett a királytól, akinek a végrehajtandó birtok helye szerint illetékes megyéhez intézett parancsára a megye a brachiumot megadta, s ennek fedezete alatt az executio megtörténhetett. Vagy, ha ez sem látszott vagy bizonyult megfelelőnek, úgy katonai erőt rendelt ki a király az ítélet végrehajtásának biztosítására. Ezen kívül a cselekmény súlyához képest, annak megtorlására, a szabálytalanul ellenszegülő fél ellen külön per indult, mely pl. az erőszakoskodó, az exequens kir. táblai bírót sértegető, botrányt okozó félnek becstelenségen (infamia) elmarasztalásával is végződhetett. 102 Hiába történt meg azonban akár a rendes úton, akár a fentiek szerint, karhatalommal, az ítélet végrehajtása, a per még ezzel sem zárult le szükségszerűen. Mint minden perszakban, úgy itt is megvolt a perorvoslat lehetősége. Az ilyen esetben, végrehajtás után — a pertvesztett alperes számára tehát birtokon kívül — alkalmazható utolsó perorvoslat a perújítás. Ezzel a vesztes (helyesebben az ítéletet valami okból sérelmező) fél az egész eljárást, az alábbiak szerint, újból lefolytathatta, ügyét ismét a bíróság elé terjeszthette. E perorvoslat gyakoribb formája az ún. egyszerű perújítás (nóvum simplex), ami az 1723 : 33. te. értelmében minden nagyobb nehézség nélkül, egy új keresetlevélnek (libellus növi) az első fokon eljárt bírósághoz — ez esetben a kir. táblához — benyújtásával volt eszközölhető. A perújítást mindkét szemben álló fél igénybe vehette, s az új perben az újító fél (novisans) lett a felperes, tekintet nélkül arra, hogy az előbbi perben melyik oldalon állott. A novisans új érvelést és új bizonyítékokat adhatott elő, szavatosokat is perbe hívathatott, s az előbbi ítélet csak az ő javára volt módosítható, az ellenfél (novisatus) e lehetőségekkel nem bírt. Az újított perben a vitának az érdemi kérdésekre kellett korlátozódnia; exceptiókra, alapperbeli érvelések módosítására csak ügyvédszó visszavonással lehetett visszatérni, amiért a revocansnak — ebben a perszakban — 50 „nehéz márka" (200 forint) bírságot kellett letennie. Ezektől eltekintve az 102 A bekezdésben foglaltakra, brachium kérésére s annak kirendelésére ld. pl. Rescr. reg. (kir. t.) I. 474, 679, 1167. sz.; Repraesentationes II. k. 252—253. 1. A peres út lehetőségeinek kimerítése előtt benyújtott s ezért felső helyen indokolatlannak talált és elutasított brachíumkérésre ld. Rescr. reg. (kir. t.) I. 2371. sz.; Repraesentationes II. k. 387—389. 1. Megjegyzendő, hogy az 1807 : 11. te. szerint — mely a másodszori oppositiót eltörölte — annak elkövetése esetén a vármegye az exequens bíró kérelmére, tehát a király bírói parancsa nélkül is rendelhetett ki karhatalmat. Viszont királyi mandátum alapján katonai erő fedezetével történt executióra ld. pl. a 4—3472. sz. táblai pert. — A curiai ítélet végrehajtásánál botrányt okozóknak — a kir. fiscus keresete alapján — infamia'c. elmarasztalására ld. pl. Proc. tab. 4—1546. sz. és Repraesentationes II. k. 175—180, 237—244. 1. Egy további ügyben a hasonló okból perbefogott fél (báró) úgy menekült a súlyos ítélettől, hogy a kir'. tábla nyilvános ülése elé fárult, ott az executio alkalmával használt sértő szavakat visszavonta, s a táblát megkövette. Ld. Proc. tab. 4—1302. sz. (Az infamia egyébként az okirathamisítók, a bíróság elé hamis dokumentumokat terjesztők s a hivatás-etika szabályait súlyosan megsértő ügyvédek rendes büntetése volt, ld. pl. Proc. tab. 4—2696, 6410. sz.)
