Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

288 Varga Endre végtelen sokféleségét itt fel nem sorolhatjuk, bizonyos erőszakolással azonban a táblai perek — csaknem mind vagyonjogi per — allegatiói általában 4 főkategóriába foglalhatók össze: a) olyanokra, melyek a peres feleknek a per tárgyához való jogcíme-, b) olyanokra, melyek magának a jognak eredete és természete-, c) olyanokra, melyek e jog szempontjából fontos cselekmények (statutio, contradictio, fassio stb.) meg-, vagy meg nem történte s formai kellékeinek megléte vagy. hiánya-, végül d) olyanokra, melyek a felek által (főleg itt, a per derekán) felhasznált bizonyítékok ereje, érvénye és hitelessége körül forognak. A felperesnek' tehát bizonyítania kell, hogy pl. az elperelni kívánt birtok ősi jószág, mely csak fiágon örökölhető, bizonyítani kell továbbá, hogy ő egyenes fiági leszármazó, a jelenlegi birtokos viszont csak nőági utód, akinek az ősét egyébként sem szabályosan vezették be a birtokba. Vagy azt állítja, hogy a peresített birtok zálog címén került az alperes elődeinek kezére, ő pedig a zálogbavető leszármazottja és jogutóda, s így a birtokra visszaváltás címen tarthat igényt, stb. Ezzel szemben az alperes azt próbálja bizonyítani, hogy pl. a donáció, melyen a család birtokjoga alapul, a nőágra is szólt, tehát ők mint leányági utódok a földet jog szerint bírják, vagy hogy a felperes leszármazása s így a jogigénye kétséges, ennek igazolására bemutatott bizonyítékai hitelt nem érdemelnek. Vagy, a fenti esetben, a megtámadott birtok zálogos eredetét tagadja, s pl. azt törekszik igazolni, hogy a birtokszerzés vitás jogügylete annak idején nem hypothecaria fassio, hanem perennalis fassio (tulajdont átruházó adás-vétel) volt, stb.

57 Közben a felek, bejegyzett allegátumaik alátámasztására, a vitás kérdések eldöntéséhez — a lapjait kijátszó kártyajátékos taktikájára emlékeztető módon — újabb és újabb mellékleteket csatoltak be, s újabb és újabb bizonyító eszközöket kerestek.

58 A bizonyítási eljárás ugyanis ebben a perszakban jutott a legnagyobb szerephez, helyesebben ennek a perszaknak a lényegéhez tartozott. — A régi formális (alaki) bizonyítás helyett korszakunkban már a tárgyi, materiális (anyagi) bizonyítási rendszer az uralkodó. Éppen ezért a feleknek és tanúiknak (az alsó bíróságokon, a sommás szóbeli perben úgy látszik sokáig fennmaradt) formális bizonyító, tisztító stb. esküje itt már jelentőségét elvesztette. Hasonlóan kisebb jelentőségű a feleknek a kir. tábla előtti vallomása is, mely ugyan esetleg perdöntő lehet, de a gyakorlatban, az ügyvédek elővigyázatossága miatt (kik felüket ilyen visszavonhatatlan aktusokra engedni nem szerették), ez a bizonyítási mód a táblai eljárásban igen ritkán fordult elő.

59 57 Az allegatiókról e bekezdésben ily röviden összefoglaltakat igen nagy számú perből vontuk ki, ld. pl. a Proc. tab. 4—11, 68, 94, 111, 118, 119, 150, 190, 224, 249, 263, 270, 280, 282, 287, 412, 477, 522, 727, 1460, 1768, 2050, 2091, 2240, 2378, 3118, 508.3, 5086, 5088, 5090, 5097, 5148, 5159, 5162, 5165, 5470, 5597, 5611, 5643. stb. sz. pereket, s az 51—56. (és más) jegyzeteinkben idézett további ügyeket. 08 A becsatoláskor a felperesi mellékleteket többnyire nagybetűkkel, . az alperesieket többnyire számokkal jelölték meg (ezt a II. József-féle Ordo Manipulationis is így rendelte). A gyakorlat azonban távolról sem volt egységes, mindez gyakran fordítva történt, vagy több betűből és számból összetett jeleket alkalmaztak, s igen sok mellékleten, az iratok többszörös felhasználása miatt, több különféle betű, szám és egyéb jel is látható. — A melléklet jelét a perfüzet vonatkozó bejegyzésénél a margón kivetették. 59 A feleknek a ki?, tábla előtt — néha, rendkívüli bizonyító eszközként — letett esküje, mint fentebb már említettük (ld. a 29. jegyzetet), vagy „felfedező", vagy „perdöntő" eskü volt. A felfedező esküvel (juramentum revelatorium) az eskütevő bizonyos, általa tett konkrét