Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 283 ha az érdemi kérdésben magát gyengének érezte, a per előbbi, első szakaszának úgyszólván minden aktusával kapcsolatban kifogással próbálkozhatott, így excipiálni szokta a keresetlevél vagy a többi, már becsatolt felperesi irat formáját, hiányos vagy homályos szövegezését, illetőleg közöttük (esetleg erőszakos okoskodással is) adat-eltéréseket igyekezett kimutatni. Vagy azt próbálta bebizonyítani, hogy a kereset többféle követelést tartalmaz (actio est cumulata), noha a perrend szerint egy actióban csupán egyetlen dolgot s csak egyetlen címen szabad követelni. Kifogásolta továbbá az idézés valamilyen szempontból megtámadható kivitelezésmódját — felhasználva itt a perbehívás szabályozásának említett hiányait s az eszközlésénél előfordult lazaságokat — p vagy hatásköri kifogással próbálkozott, vagy azt törekedett bizonyítani, hogy a kereseti jog elévült (praescriptio esete forog fenn) stb.

39 Kétségbe vonta továbbá a felperes jogi cselekvőképességét (actoratus-át), oly címen pl. hogy az ellenfél kiskorú, nemessége vitás, ősi jogon a maga nevében perel, holott még atyja él stb. Ezek a kérdések azonban (így, ami a felperes nemességét vagy genealógiai kapcsolatait illeti) már az ügy érdemét érinthetik, itt tehát az exceptiók és allegatiók szakasza egymásba folyik, s az előbbi az utóbbiba megy át.

40 Ugyanez mondható az előbb említett, praescriptio címén emelt kifogásokról is, amelyek — érthetőleg — szintén az ügy leglényegesebb momentumainak (pl. a birtokszerzés módjának) tisztázásával kapcsolódhattak össze, s ez esetben eldöntésük feltétlenül a következő perszakba tartozik. Az exceptiók a felek vitájával s a szükségszerű (közbenszóló) táblai Ítélkezéssel már a pernek e második szakaszát is rendkívül elnyújthatták, s ez ellen az eljárás gyorsabb menetét célzó perjogi reformok is tehetetlennek bizonyultak. Hiába korlátozták ugyanis a táblai perekben az exceptiók s a rájuk adott válaszok számát 3—3-ra s az allegatiókét és a rájuk adott válaszokét 39 Az említett — a táblai perekben gyakori — exceptiókra ld. pl. a Proc. tab. 4—57, 112, 116, 280, 477, 522, 2382, 2393, 3432, 5235, 5477, 5597 (a jelzet alatti 3 összefüggő^ pe? közül Vitéz János stb. contra Haller Erzsébet), 5611. stb. sz. perjegyzőkönyveket. Ld. továbbá Plan. tab. 31—36. 1. Áz exceptiókat általában, valamennyi feudáliskori bíróság eljárásához alkalmazva tárgyalja Huszty: i. m. Lib. I. 202—209. 1.; Kelemen: Institutiones. III. k. 1430— 1438, 1450—1455. 1.; Kövy: Elementa. 664—671. 1.; Szlemenics: Közöns. polg. m. törvény. IV. kv. 135—147. 1.; Frank: Principia juris. IL k. 374—382. 1.; ua: Közigazság törvénye. II. rész. I. darab 115—134. 1.; Georch i. m. III. kv. 91—102. 1. stb. Az elévülésre 1. Hármaskönyv I. r. 78—79, 82, 84—85. pfőleg 82.) c. — A régebben szokásban volt — ugyanezen perszakhoz számítandó — parium petitio, a keresetlevél és más felperesi mellékletek másolatának kikérése (vö. Kitonich i. m. cap. IV. quaest. 1—7.) az 1724. évi reformok óta, a perkezdésnek a fentiekben leírr újabb módja következtében, a táblai eljárásban szükségtelenné vált s itt kiment a gyakorlatból. (A hozzá bizonyos fokig hasonló originalium communicatióra ld. a következő jegyzetet.) 40 Az actoratus körüli vitára ld. pl. Proc. tab. 4—2450, 5083, 5086 (a jelzet alatti 3 per közül a legrégibb), 5088 (a jelzet alatti 4 per közül a legrégibb), 5597 (a jelzet alatti 3 per közül Vitéz Eva contra Szöílősy Anna), 564.3. stb. sz. — Actoratusának védelme a felperest már lényegbe vágó, reánézve nagyértékű dokumentumok felhasználására kényszeríthette, azokat tehát rendszerint másolatban csatolta be a perjegyzőkönyvhöz. Az alperes azonban (esetleg csupán időhúzás végett) ezt nem egyszer kifogásolta, s az eredetiek bemutatását követelte, ami többnyire meg is történt. Ez az „originalium communicatio". (Ezt az aktust itt említjük meg, mert néha már ebben a perszakban is előfordult, de megjegyezzük, hogy a következő, allegatiós perszakban volt gyakoribb, s általában oda is számították.) Ld. pl. Proc. tab. 4—1264, 3118, 5086 (ua. mint fentebb), 5090, 5597, 5611, 5643. stb. sz. <*•'