Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 273 tásának általános módja lett.

8 A keresetlevél benyújtásával a felperes, mint ma,, a panaszt közvetlenül az illetékes bírósághoz — esetünkben tehát a kir. táblához, illetőleg annak elnökéhez, a kir. személynökhöz (personalis) terjesztette be, kérve a sérelem orvoslását s az alperes perbeidézését.

9 E reform a nagybírák s az egyházi hiteleshelyek 1724 előtti — a táblai perek megindításához azelőtt feltétlenül szükséges — szerepének kiiktatását jelentette, s az eljárásnak valamelyes megrövidülését idézte elő. A perbehívó parancsért korszakunkban szintén a kir. tábla elnökéhez, a. personalishoz kellett fordulni: ily mandátumot a szóban forgó ügyekben már csak ő adhatott ki. A parancs a kir. tábla valamelyik jurátusához szólt, aki — mint látni fogjuk — a mandátum alapján az alperes perbehívását (perbeidézését) végrehajtotta.

10 Mind a keresetlevél, mind a perbehívó parancs szövegének pontosan meg kellett jelölnie, hogy ki, kitől, mit, milyen címen s milyen bírói fórum (ez esetben a kir. tábla) előtt követel, a felperes keresetét tehát („Expositum est Nobis..." formulával) a parancsba is bele kellett foglalni. Éppen ezért, nehogy valami lényeges adat kimaradjon, korszakunkban már a gyakorlottabb ügyvédek nemcsak a keresetlevelet, hanem a perbehívó parancsot is maguk fogalmazták meg, s az utóbbit kész szövegben nyújtották be a personalishoz, akinek azt ez esetben csak a perfelvétel napjának bejegyzésével s a maga aláírásával kellett kiegészítenie, vagy átíratta a benyújtott szöveget, s úgy adtaki, az említett kiegészítésekkel ellátva, a saját kancelláriájából.

11 A perbehívó parancs kikérésekor vagy a keresetlevél benyújtásakor a pert a kir. táblán előjegyzésbe vették, s annak felvételére bizonyos időpontot (meg8 A keresetlevél alkalmazását a kerületi tábláknál — felállításukkal kapcsolatban — törvény, az 1723 :30. te. vezette be. A célszerű újítás azonban, királyi rendelet alapján, a kir. táblán is azonnal meghonosodott. Ld. a kir. tábla részére III. Károly által 1724. máj. 1-én kiadott instructio 2. pontját. Normalia 102. sz. — A keresetlevél helyes elkészítésének módját az auctorok részletesen tárgyalják, ld. pl. Kövy, Alexander: Elementa jurisprudentiae Hungaricae. S. Patakini, 1823. 644—648. 1.; Szegedi i. m. 395—410. 1.; Kelemen i. m. III. k. 1397—1405. 1.; Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarhonban. Budán, 1846. II. rész I. darab 82—96. 1.; stb. 9 Keresetlevél a táblai és fellebbezett perek sok ezres állagainak (Proc. tab., Proc. app.) minden perében található, így arra levéltári adatot nem idézünk. A fentebb említett, paranccsal történő perindítás 1724 után lényegesen ritkább, azért erre később jelzeteket adunk. — A több (sok) alperes esetén keresetlevél helyett perbehívó paranccsal való idéztetést az egykorú jogi szerzők- is említik, ld. pl. Kelemen Imre — Czövek István: Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások. Pest, 1822. III. k. 104—105. 1.; Georch Illés: Honnyi törvény. III. könyv. Pesten, 1809. 67. 1.; stb. 10 1724. előtt a táblai per megindításához a panaszt először valamelyik nagybíró (nádor, országbíró, kir. személynök) elébe kellett terjeszteni. Tőle kapott a leendő felperes perbehívó parancsot, mely egy káptalanhoz vagy konventhez szólt, a perbehívást tehát ekkor az egyházi hiteleshelyek végezték. Az általuk az idézés elvégzéséről készült jelentés szolgált a meginduló per alapjául. Ld. pl. a Proc. octav. 68, 74, 76, 154, 156. sz. pereket. Ez az eljárásmód a 1724. évi reformokkal, mint láttuk, megszűnt. 11 A Személynöki l't. Minutae mandatorum c. állagában a personalis által kiadott perbehívó parancsok fogalmazványai (a segédkönyvi bejegyzések szerint sok ilyen volt), ismeretlen okból, hiányoznak. — A perbehívó parancsokról fent elmondottakra ld. pl. a Proc. tab. 4—5086. és 5109. sz. perekben fennmaradt parancsszövegeket (a terminus helye bennük üresen van hagyva, illetőleg más kézzel utólag van beírva). Ld. a 16. jegyzetben felsorolt jelzeteket is. Ld. továbbá Kövy Sándor — Fogarasi János: Magyar közpolgári törvénytudomány elemei. (3. kiad.) Pesten, 1842. 374. 1. * v