Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

.274 . Varga Endre határozott napot) tűztek ki.

12 Ezzel kapcsolatban összeállították a felveendő ügyek sorjegyzékét vagy persorát (series). A perfelvétel így megállapított és rögzített határnapját a perbehívó parancsba, mint láttuk, mindjárt annak kiadásakor belefoglalták, a benyújtott keresetlevélnek viszont a hátlapjára jegyezték fel.

13 A felperessel ily módon haladék nélkül közölt terminusról az alperest is a megfelelő időben (az 1723:26. te. szerint általában 60 nappal előbb) értesíteni kellett, illetőleg őt a kitűzött napra a kir. tábla elé meg kellett idézni. Az idézést (perbehívást) általában s az alsóbb fórumokkal kapcsolatban citálásnak, certificálásnak, a kir. tábla elé idézést evocálásnak (evocatio) nevezték. Ez, aszerint, hogy a perindítás keresetlevéllel vagy perbehívó paranccsal történt, szintén kétféle módon volt eszközölhető. Előbbi esetben a felperes, helyesebben annak ügyvédje (korszakunkban már a felek, a perjog bonyolultsága miatt, igen ritkán jártak el ügyeikben személyesen, felperes—alperes alatt tehát itt azok ügyvédje értendő) a keresetlevél benyújtásakor az alperesnek szóló idézőlevelet kért a personalistól. A perfelvétel napját közlő idézőlevelet (litterae evocatoriae, litterae citatorio—evocatoriae stb.) a kir. táblán annyi példányban állították ki, ahány perbehívandó alperes volt, s minden példányhoz csatolták a keresetlevélnek egy-egy hiteles másolatát. Az utóbbiakat e célra rendszerint a felperes ügyvédje készítette eji az alpereseknek megfelelő számban, s az eredeti keresetlevéllel együtt nyújtotta, be, úgy hogy azokat a kir. táblán többnyire csak hitelesíteni kellett (egyébként a másolatok ott készültek).

14 Az ily módon kiállított s a keresetlevél másolatával („par"-jávai) felszerelt idézőlevelek kikézbesítéséről a felperesnek kellett gondoskodnia. Ez vagy úgy történt, hogy a felperes — a kiküldetés díját megfizetve 12 Az 1724. évi reform óta az alpereseket a kir. tábla elé már nem a régi módon, törvényszakra, hanem — az 1723:26. te. értelmében — pontosan meghatározott napra (pro certa et determinata die) idézték. A perfelvételi nap ezzel kapcsolatos kitűzésének módjára nézve közvetlen, konkrét adatot sem a Curiai és a Személynöki levéltár s az ítélőmesteri levéltárak tüzetes átnézése, sem a Kancelláriai, Nádori és Országbírói levéltárakban végzett kutatásaink •ellenére sem találtunk. A curia szervezetének és ügyvitelének ismerete alapján azonban kétségtelennek látszik, hogy az időpont megállapítása a kir. tábla elnöki irodájában (a personalis kancelláriáján) történt, s azt általában maga a personalis végezhette. A nyilvántartás pedig a curiai kiadó (expeditor) feladata volt, amint ezt az általa készített, törvényszakonkint (napi dátumok szerint) előre összeállított „Kir. táblai perfelvételi sorjegyzékek" és a „Taxae e levatis tabularibus.. . incassatae" c. kötet mutatják. Az elmondottakat megerősíti a kiadóhivatal egyik fennmaradt irata is, melyben az expeditor — a personalis kéfdésére — jelenti, hogy bizonyos ügy levátáját a personalis előzetesen mely napra „tűzte ki". Ld. Corresp. 1. cs. Kiadóh. 1828. aug. 4. — A kir. táblai ülésjegyzőkönyvek (Prot. tab. reg.) bejegyzéseiben gyakran szerepelnek napi dátumok, melyekre valamely per levátája ki van tűzve (praefixa exstitisset), de az utóbbinak módjáról e bejegyzések sem szólnak. Ld. pl. az 1734. febr. 26, máj. 26, 1736. nov. 16, nov. 24, 1738. jan. 16. stb. ülések jegyzőkönyveit. Ld. a 13. jegyzetet is. 13 Ld. Regnic. lt. Vegyes könyvek. Lad. NNN. 18—7. kötet 21. 1. Ld. továbbá Corresp. 1. cs. Kiadóh. 1828. aug. .4. — A keresetlevelek hátlapján mindig fel van jegyezve a benyújtás napja s a perfelvételre kitűzött nap. Ld. a minden táblai (és fellebbezett) perben megtalálható, itt idézhetetlen számú keresetleveleket. — A határnap megállapításának és nyilvántartásának módjára nézve a curia ügyviteléről fennmaradt adatok, mint láttuk, csak hiányos felvilágosítást adnak. Analógiául szolgálhat azonban Zsoldos megjegyzése, ki a szolgabírói szék eljárását tárgyalva, nyomatékosan ajánlja minden szolgabírónak, hogy a perfelvételre kitűzött s a keresetlevél hátán itt is mindig feljegyzett dátumot „naplójába vagy naptárába (melly nélkül el nem lehet)" azonnal jegyezze be, s tartsa nyilván. Ld. Zsoldos Ignác: A szolgabírói hivatal. (2. kiad.) Törvénykezési rész. Pápa, 1844. 97. 1. 14 Ld. Kövy—Fogarasi i. m. 374. 1.; Kelemen—Czövek i. m. III. k. 107—110., 117. 1. I