Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.

Polgári értelmiság és hivatalnokrétege Budán és Pesten 225 a kulturális áramlatok terjesztésében. Irodalomtörtenetírásunk felismerte, hogy a Mátyás- és Jagelló-korban mind a deákműveltségnek, mind az új humanista irányzatnak legfőbb képviselői, ill. mecénásai a királyi kancelláriák munkatársaiból kerültek ki. Megkísérelte továbbá a kancellária két osztályának, a külés belügyekkel foglalkozó nagy- és az igazságszolgáltatást végző kiskancelláriának a kulturális életben játszott szerepét is szétválasztani: az előbbi, ahol főleg olasz egyetemeken járt tisztviselők dolgoztak, a humanizmust terjesztette, míg az utóbbi a nemesi deákértelmiség ideológiai centrumává vált.

142 Valóban, teljes mértékben elismerhetjük, hogy mind a deákműveltségnek, mind a humanizmusnak a királyi központi hivatalok és bíróságok voltak a centrumai, és mivel ezek az intézmények Budán működtek, ez a fővárost Magyarország kulturális központjává tette. Nem lehet azonban ilyen élesen megkülönböztetni a nagy és a kisebb kancelláriát (és az utóbbival együtt a királyi kúria többi bíróságát): sem munkatársaikat, sem pedig műveltségterjesztő szerepüket. A kincstár és munkatársai épp úgy részt vettek a kulturális törekvésekben, mint a kancelláriák, de nem kapcsolhatjuk ki — mint láttuk — a fővárosi és környéki nem királyi hivatalnok, és értelmiségi személyeket sem. (Városi, káptalani stb. jegyzőket, az iskolamestereket és az ügyvédeket.) (L. pl. a formuláskönyvíró Magyit, a vígjátékíró Frankfurtért, a latin költő Haller Ruprechtet, vagy a humanista reformátor Kresslinget.) Más helyen arra is rámutattunk, hogy a különböző hivatalok személyzete egymással szoros kapcsolatban állott, gyakran ment át valamelyik a kancelláriából a kincstárba, vagy a bíróságokhoz, ill. vissza.

143 Az sem áll fenn, hogy a nagyobb kancellária csupa olasz egyetemet végzett humanistából állott volna. A kormányzat mindennapi ügyeit ellátó jegyzők zöme bizonyára nem járt egyetemre, ott szerzett tudását nem is igen hasznosíthatta. A titkárok esetében már más a helyzet. Szerintünk ugyan ezek elvileg nem is voltak a kancellária munkatársai, ha egyesek közülük ott is dolgoztak. Ezzel azonban más alkalommal kívánunk foglalkozni. Kétségtelen viszont, hogy diplomáciai munkában az uralkodó elsősorban őket foglalkoztatta; itt valóban hasznát vehették olaszországi humanista képzésüknek. Mégis igen sok titkár egyáltalán nem járt egyetemre. Közismert, hogy Szálkai László tipikus deák volt, mégis titkár, kincstartó, végül kancellár lett. Humanista műveltséggel rendelkezett ugyan, de azt nem egyetemen szerezte. A Jagelló-kor nagyszámú titkárának talán a fele járt egyetemre. Joggal írta Bónis György: „a humanizmus elterjedését a kancelláriában meglehetősen túlbecsülték".

144 A bíróságok viszont nem zárkóztak el teljesen a humanizmus elől, amire Werbőczy a példa.

145 Valószínű azonban az is, hogy az a műveltségi válaszfal, amely egy padovai doktor és egy hazai deák között kétségkívül emelkedett, egyre inkább leomlóban volt. A hazai tanulni vágyó ifjak által leginkább látogatott egyetemek, a bécsi és a krakkói a XV. század végére szintén befogadták a humanizmust.

146 A deákokat nevelő iskolamesterek — mint Frankfurter — tudásukat innen sze142 Vö. A magyar irodalom története i, m. I. k. 170. skk. 143 L. fenn Magyira és Frankfurtern, Haller egyik latin költeményét közöltük: Kubinyi: Die Nürnberger Haller i. m. 120. — A hivatalok összefonódására 1. uő: A kincstári személyzet i. m. 32. valamint fenn, 126. j. (Az ügyvédekre vonatkozóan.) 144 „auch ist die Verbreitung des Humanismus in der Kanzlei ziemlich überschätzt worden". Bónis: Einflüsse i. m. 52. 145 Vö. pl. A magyar irodalom története i. m. I. k. 252—254. »• Uo. 207.