Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.

226 Kubinyi András rezték, és ezt adták át tanítványaiknak. Ugyanakkor a könyvnyomtatás felta­lálása hihetetlen mértékben emelte az általános műveltséget, amihez hozzájá­rult a főváros XV. század végi nagy gazdasági fellendülése is. 147 Rengeteg könyv került az országba, és nem véletlen, hogy a magyarországi könyvkiadók és könyvkereskedők mind Budán éltek. 148 A magánkönyvtárak fejlődését mutatja egy jellemző budai adat. Egy bizonyos Septhey Péter 1488-ban öt nyomtatott könyvet, köztük a „Magyarok krónikáját", ajándékozott a budai ágostonrendi Szt. István kolostornak. Hivatalnok volt: jegyzőként működött a tárnokszék­nél, a kúriáhan, végül a kancelláriában. Bizonyára megszerezte a budai polgár­jogot is: szőlője volt a városi határban. Tudjuk róla azt is, hogy még legalább 10 évig élt 1488 után, és többgyermekes családapa volt. Nem valószínű tehát, hogy teljes könyvtárát ajándékozta el. 149 A fentiekben a hivatalnokréteg és értelmiség problematikáját egy város­csoport lakóinak példáján kíséreltük megközelíteni. Csak mellékesen foglalkoz­tunk a királyi udvar kulturális kisugárzó hatásával, példáinkat elsősorban Buda, Pest és Óbuda polgárságából származó, vagy itt polgárjogot szerző hivatalnokok, értelmiségiek életpályáiból merítettük. Ez a réteg, amely a városok vezetésében is egyre növekvő szerepet játszott, 150 még ha egyes tagjai nemességet is szerez­tek, joggal nevezhető polgári értelmiségnek. Az ide költöző ügyvédek, javadal­mas papok, sőt királyi tisztviselők tekintélyes százaléka szintén nem tartozott a feudális uralkodóosztályhoz, hanem mint láttuk, mezővárosi, vagy városi polgár származású volt. A királyi udvarban kétség kívül hatott rájuk a feudá­lis nemesi ideológia, de a polgárság között élve többségükben szolidárisak le­hettek polgártársaikkal is. Talán nem véletlen, hogy a reformáció terjesztésében is kivették a részüket. A színvonalas budai iskolákban pedig a közpolgárság is egyre jobban meg­ismerkedhetett az akkori korszerű műveltség elemeivel. Érdeklődésük kiterjedt sok mindenre. Tudjuk, hogy Ebendorffer budai városi tanácstag lemásoltatta a maga számára a Summa legum c. jogi kézikönyvet, és ezzel együtt a tárnok­széki statútumokat. Ebendorffer fiai ugyan egyetemre jártak, ő azonban — je­lenlegi tudomásunk szerint — nem. Nem volt hivatalnok, sem városi jegyző, hanem kereskedő, aki igen hosszú ideig ült Buda tanácsában. Ügy látszik, hogy szükségét érezte a jogtudomány ismeretének. 151 Ez viszont azt mutatja, hogy a városi vezetőréteg tagjai sem nélkülözhették már a jogot. Bizonyára az iroda­147 Erre 1. a 3. j.-ben id. művünket. 148 Vö. Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem törté­nete, I. k. Bp,, 1959, passim. 149 Holub József: A Budai Krónika 1488-ból, Magyar Könyvszemle, Üj folyam, 35 (1928) 74—75, és az itt id. adatok, valamint Dl. 93580, 93640, 93643. — Liber confraternitatis Sancti Spiritus de Űrbe. A római Szentlélek társulat anyakönyve (1446—1523). Monumenta Vati­cana históriám regni Hungáriáé illustrantia, Vatikáni magyar okirattár, 1/5. k. Bp., 1889, 31. — Már 1463-ban kúriai jegyző volt. Zichy Okmánytár X. k. 270. 150 L. fenn, 139. j. 151 Az Ebendorffer-kódex eredetije: OSzK. Kézirattár, Cod. Lat. Medii Aevi 365. — L. rá György Bónis: Der Zusammenhang der Summa Legum mit dem Tripartitum. Studia Slavica, 11 (1965) 373—409. — Ebendorfferre: Ol. Ft. Zágrábi érseki lt. 40. Priv. — Fővárosi lt. Mohács e. gy. 4. — Dl. 17919, 45955. — Ol. Ft. Esztergomi kpt. magánk. Lad. 64. fasc. 1. nr. 18. — Quellen zur Geschichte der Stadt Wien II/3. k. 5040, 5493. sz. — II/4. k. 5526, 5786, sz. — Pesty: Szörény III. k. 123. — Ol. Ft. Bártfa v. lt. 3836. — Ol. Ft. Pozsony v. lt. Okl. 5204. — Fiaira 1. fenn, 18. j. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom