Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.
210 Kubinyi András zettsége nem terjedt túl a „deákműveltségen", azaz a trivium és quadrivium itthon is elsajátítható ismeretén, melynek következtében ezt a réteget litteratus (kiemelés Bónistól) néven illették, hivatali állásában pedig a XIII. század utolsó tizedeitől — magister (kiemelés Bónistól) címzéssel tüntették ki." 27 Mezey arra mutatott rá, hogy a litteratusnak retorikai ismeretekkel kellett rendelkeznie, ez pedig magában foglalta az oklevélfogalmazást is. 28 Utóbbi, az oklevél feladata jogi természetű lévén, megkövetelt bizonyos mértékű jogtudást, azaz lényegében Mezey litteratus értelmezése sem különbözik Bónisétól és Gerézdiétől. Ennek ellenére a litteratus-fogalom pontos értelmezése nem könnyű. Nemcsak a ilitteratus-clericus választóvonalára gondolunk, azaz arra, hogy hol van a határ a világi és egyházi értelmiség között, 29 hanem arra, hogy mennyiben különböztethető meg a litteratus egyrészt a latinul tudó személyektől, másrészt a jogászrendtől. Hogy világosabban fejezzük ki magunkat: nem minden latinul tudó egyben litteratus, nem minden litteratus egyben a gyakorlati jogászrend tagja. Úgy látszik ugyanis, hogy Bónis ma már nem azonosítja minden további nélkül a két utolsó fogalmat. 30 Mi sem vállalkozunk arra, hogy ezt a megkülönböztetést elvégezzük, csak néhány adalékkal szeretnénk szolgálni hozzá a főváros történetéből. Két példa: az egyik még korszakunk előttről származik, de mivel a második megerősíti, felhasználhatjuk. A XIV. sz. második felében több ízben fordul elő az oklevelekben egy bizonyos Petrus Sreyber, vagy scriptor neve, akit többször tanácstagnak is megválasztották. 31 A másik példa Schreiber Wolf gangé, akit Wolfgang litteratusnak is neveztek. A XVI. sz. első évtizedeiben több ízben volt a budai német mészároscéh céhmestere. Saját mészárszéke ugyan csak 1529-ben volt, azonban 1505-ben és 1510-ben megkapta a céh mészárszékét, rendszeresen adott viaszt a céhnek. Egy 1505 eleji adat szerint apja mészárszéke után fizetett a céhnek, ami azt jelenti, hogy 1528-cal bezárólag a mészárszéktartás jogát ugyan apja élvezte, azonban a mesterséget fia gyakorolta. Apja nevét nem tudtuk a szék tulajdonosok listáján megtalálni, azonban nyilvánvaló, hogy nem Schreibernek hívták. 32 Mindebből a következő eredmények vonhatók le: 1. Wolf gangnak a Schreiber nem vezetékneve, azonban 2. nem is foglalkozását jelenti, amely mészáros, 3. a német Schreiber szó azonos értelmű a latin litteratussal, és így a magyar deákkal, azaz Wolfgang esetében 27 Bónis i. m. 7. 28 Mezey: Der Literat, i. m. 41—42. 29 Ezt Ku-morovitz L. Bernát: A leleszi prépostság tagjai és hiteles helyi személyzete 1569-ig. Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára (1134—1934). Gödöllő, 1934, 46<. alapján részletesen tisztázták Gerézdi i. m. 19—37. és Mezey: Der Literat, i. m. — ' 1. még alább, 75—76. j. 30 Bónis azóta — legalábbis a vele folytatott beszélgetésből úgy látszik — bizonyos mértékben módosította álláspontját: nem minden deákot tart jogtudónak, és nem használja a jogászrend kifejezést. Ezt a problémát bizonyára részletesebben fogja kifejteni nemrég elkészült doktori disszertációjában. 31 Héderváry Oklevéltár I. k. 98: magister Petrus scriptor; Dl. 5865: Petrus Sreyber. [Az adatok az 1370-es és 1385-ös bírói évekből (azaz Szt. Györgytől Szt. Györgyig) származnak.] 32 Fővárosi Levéltár, Budai mészárosok céhkönyve, passim. (A céhkönyv másolatát Baraczka István levéltárigazgató szívességéből használhattam, aki kiadásra előkészítette; ezúton is köszönetet mondok érte. — L. még Fővárosi Levéltár, Mohács e. gy. 10—11. — Esztergomi kápt. magánlevéltára, Lad. 25. fasc. 3, nr. 2.
