Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.

POLGÁRI ÉRTELMISÉG ÉS HIVATALNOKRÉTEGE BUDÁN ÉS PESTEN A HUNYADI- ÉS A JAGELLÓ-KORBAN A középkori város úgy él a köztudatban mint a kereskedelem és kézművesipar központja, de elsikkad kulturális jelentősége, az irodalom és a tudomány fejlődésében betöltött szerepe. Valóban, ha egy XIV. századi kisvárosra gondolunk, legfeljebb díszes templomai, iparművészeti alkotásai merülnek fel képzeletünkben. Értelmiséget szinte alig találunk. Legfeljebb papsága, a városi kancelláriák jegyzői kara és néhány orvos képviseli a tanult réteget. A reneszánszkori város már más képet mutat. A németországi városokban egyre nagyobb számban mutathatók ki egyetemet végzett, sőt irodalommal is foglalkozó világi egyének, akiket a tanácsba is beválasztanak.

1 Az átlag városhoz képest még jelentősebb azoknak a kulturális jelentősége, amelyekben uralkodói rezidenciák, és ennek következtében központi hivatalok működtek. Nem véletlenül emelte ezt ki Otto Brunner Bécs esetében. A hivatalokban igen sok polgár, vagy polgári származású értelmiségi kapott állást, akiknek azután városuk életében is nagy szerep jutott.

2 Magyarország egyetlen igazi nagyvárosa a középkorban a főváros, Buda volt. Nem szabad azonban sem kulturális, sem pedig gazdasági és társadalmi tekintetben középkori fővárosunkat a jogi határain belüli településsel azonosítani. Szorosan összeépült vele a földesúri Felhévíz és Lógod külváros, de analóg helyzete volt a balparti testvérvárosnak, Pest szabad királyi városnak is, amelyet már a kortársak is gazdaságilag egynek vettek Budával. Végül Felhévíz majdnem Összeépült Óbuda Szentjakabfalva külvárosával, és így tulajdonképpen három városból, két, esetleg három mezővárosból (Felhévíz, Szentfalva Pest mellett, és Lógod) álló nagy városi agglomerációval kell számolnunk.

3 Ez a nagy települési konglomerátum önmagában is sok tanult embernek nyújtott lakást, megélhetést. Elég csak nagyszámú templomára, kápolnájára, kolostoraira gondolnunk.

4 Végül a központi királyi hivataloknak és bíróságoknak a XV. század első évtizedében végleg Budára költözése után hivatal1 L. pl. Adolf Rein: Über die Entwicklung der Selbstbiographie im ausgehenden deutschen Mittelalter. Archiv für Kulturgeschichte, 14 (1919) 193—213. — Jogaszok a német városokban: Franz Lerner: Die Frankfurter Patriziergesellschaft Alten-Limpurg und ihre Stiftungen, Frankfurt am Main, 1952, 37, 50—56. 2 Otto Brunner: Hamburg und Wien. Versuch einer sozialgeschichtlichen Konfrontierung. (1200—1800). Festschrift Hermann Aubin zum 80. Geburtstag, 485—86, 492. 3 Ld. erre a Gerevich László szerkesztette Budapest Története I. kötetében írt részünket (sajtó alatt). 4 L. az előbbi jegyzetben id. munkánkat. Budán négy plébánia volt: a Boldogasszony,. a Magdolna, a Péter és a Gellért; egy társaskáptalan: a Kisebb Boldogasszony, másként Zsig-