Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Mályusz Elemér: I. István születési éve / 199–204. o.
202 Mályusz Elemér elfogadni, mert forrásaink meghatározásai nem egyeznek a ma közkeletű megjelölésekkel. Azt, hogy Magyarországon a XI—XII. század fordulóján mit jelentett a puer, adolescens, iuvenis kifejezés, nem kell találgatnunk. Értelmüket pontosan meghatározta a középkor nagy enciklopédistája, Isidorus Hispanensis, amidőn Etymologiae-jában könnyen áttekinthetően összefoglalta megírása idejének ismeretanyagát. 18 A VII. század színvonalán, de a középkor későbbi szakaszában is érvényesülő hatással. A munka magyarországi elterjedését talán felesleges is volna bizonyítanunk, annyira magától értetődik, hogy mint alapvető kézikönyvnek, amely nélkülözhetetlen volt az egyházi tanult réteg számára, nálunk sem hiányozhatott. Mégis említsük fel, hogy a pannonhalmi monostor I. Lászlókori könyvjegyzéke, legelső katalógusunk szerint „Isidorus" beletartozott híres bencés monostorunk könyvállományába, s bizonyára joggal tesszük fel, hogy a megjelölés a sevillai érsek legelterjedtebb művére vonatkozik, 19 azt pedig, hogy az Etymologiae-ból mint forrásból középkori gesta-, illetőleg krónikaíróink nemzedékeken keresztül merítettek, a forráskritikai vizsgálatok meggyőzően igazolják. Horváth János a közelmúltban felismerte, hogy Anonymus társadalom szemléletének egyik sarkpontja szószerinti átvétel az Etymologiae-ból, 20 Kézai maga hivatkozik előszavában Isidorusra, 21 a Képes Krónika XIV. századi bevezetésének kapcsolatait írónkkal Domanovszky igyekezett megállapítani 22 és azt is tudjuk, hogy Thuróczy az 1480-as években Szkitiáról szólva mint kútfőt értékesítette. 23 Nincs tehát akadálya, aminek ellenkezőjét egyébként felesleges is volna bizonyítanunk, hogy Isidorus életkor meghatározásait a középkorra jellemzőbbnek tartsuk, mint modern szótáraink kifejezéseit. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy az Etymologiae szerint infantia a 7. évig tart, pueritia a 14.-ig, adolescentia a 28.-ig, iuventus az 50.-ig, aetas senioris a 70.-ig, végül senectus a halálig. 24 S bár kivételek vannak, ezek sem szólnak I. István 969-es születési éve ellen. Szokás volt ugyanis az „infantia"-t, 18 Fináczy E.: A középkori nevelés története. Budapest 1926. 2 96. sk. L, M. Maniúus: Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters. I. k. (I. Müller: Handbuch der klassischen Altertumswissenschaft. IX/2., 1.) München 1911. 52. sk., 66. 1. 19 Erdélyi i. m. I. k. 350. sk. L, a Regula Monachorum-mal azonosítja. Mályusz E.: Árpádházi Boldog Margit. (A magyar egyházi műveltség problémája.) Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Budapest 1933. 350. 1. 20 A hun-történet szerzője. Irodalomtörténeti Közlemények 67 (1963) 454. 1. 21 SRH I. k. 142. 1. 22 SRH I. k. 529. 1., Index. 23 Mályusz E.: Thuróczy János krónikája és a Corvina. Filológiai Közlöny 12 (1966) 291. sk. 1. 24 Etym. XI, 2, 1—8: Gradus aetatis sex sunt, infantia, pueritia, adolescentia, iuventus, gravitas atque senectus. Prima aetas, infantia, est pueri nascentis ad lucem, quae porrigitur in septem annis. Secunda aetas, pueritia, id est púra, et necdum ad generandum apta, tendens usque ad decimum quartum annum. Tertia, adolescentia, ad gignendum adulta, quae porrigitur usque ad vigesimum octavum annum. Quarta, iuventus, firmissima aetatum omnium, finiens in quinquagesimo anno. Quinta aetas, senioris, id est gravitas, quae est declinatio a iuventute in senectutem, nondum senectus, sed iam non iuventus, quia senioris aetas est quam Graeci itQeaßbxrfQ vocant. Nam senex apud Graecos non presbyter, sed y é Q (ü v dicitur. Quae aetas quinquagesimo anno incipiens, septuagesimo terminatur. Sexta aetas est senectus, quae nullo annorum tempore finitur, sed post quinque illas aetates quantumcunque vitae est, senectuti deputatur. (Migne, PL 82. k. 415. sk. 1.)
