Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Mályusz Elemér: I. István születési éve / 199–204. o.

I. István születési éve 201 pen elbeszélő részében interpoláló kéztől a legkevésbé érintettnek fogva fel, mint a Kisebb Legenda megerősítését tekinthetjük. Mindezek az egybehangzó vallomások alkalmasok voltak a XIX—XX. sz.-i kutatókban azt a meggyőződést ébreszteni, hogy a gesta állítása nem lehet helytálló. Ha — mondották — I. István 969-ben született, Géza fejedelem halálakor, amely 997-ben következett be,

13 s amikorra mint legkorábbi időpontra tehető a Koppány-háború, egy 28 éves férfi iuvenis-nek még csak mondható, de ,adolescens-nek már alig, puernek pedig végképpen nem. Mindezek a nehézségek eloszlanak — folytatták —, ha elfogadjuk a lengyel kútfők 975-ös évszámát, mert egy 22 éves fiatal emberre rá illik az adolescens kifejezés, sőt még a puer megjelölés is megmagyarázható. A kételyek egyébként így is oly erősek voltak, hogy azok is, akik kitartottak 969 mellett, éppen úgy szükségét érezték bővebb magyarázatnak, mint akik 975 felé hajoltak. Az előbbiek képviselőjéül Hóman Bálintot tekinthetjük. Bár kijelentése határozott: „Semmi okunk sincs, hogy az időmeghatározásban kételkedjünk", szükségét érzi, hogy az adolescens és iuvenis kifejezéseknek a fiatal uralkodóra alkalmazását „az István érdemeit evvel is emelni akaró legendaíró költői túlzásának" mondja.

14 A gesta évszámában elírást látó Pauler, bár hangsúlyozta, hogy 967-t vagy 969-t nem lehet egyszerűen elvetni a „csak idegen, későbbkori forrásokban" olvasható évszám kedvéért, István születését 977-re vagy 979-re téve, magyarázatul hozzáfűzte, hogy hatvan helyett hetvenet olvasva az új uralkodó „amikor nősült, 19 vagy 21 éves, mikor atyja után következett, 20 vagy 22 éves volt."

15 Az ellentétek, amelyek valamikor hosszas eszmecserék folytatására ösztönöztek, korunkra eltűntek. Bizonyára azért, mert többé senki sem tartja oly fontosnak a problémát, hogy érdemes volna vitatkozni miatta. A kérdést egyébként már polgári történetírásunk nyugvópontra juttatta. Döry Ferenc, a kitűnő genealógus állásfoglalása volt a döntő. Minden részletre kiterjedő vizsgálódás után 975 mellett határozott s indokolása

16 oly meggyőző volt, hogy legutóbb Vajay Szabolcs megjegyzés nélkül elfogadta, amikor I. István nagyszámú testvére genealógiai kapcsolatainak feltárásával ötletesen megszerkesztette az Árpádok leszármazási tábláját.

17 Bármily közömbössé lett azonban korunk előtt a kérdés, a forráskritika érdeke nem engedi meg, hogy szó nélkül belenyugodjunk a fordulatba. Ezzel ugyanis együtt járna annak a feltevésnek helyeslése, hogy legfontosabb középkori kútfőnk kormeghatározása pontatlan és elfogadhatatlan. Mivel tapasztalatból tudjuk, hogy a forrásadatokat értelmezve a történetkutató sokszor azért téved, mert nem képes megszabadulni saját korának felfogásától s akarva—nem akarva ezt vetíti vissza évszázadokkal előbbre, elemi kötelességünk megvizsgálni, vajon esetünkben is nem ugyanezzel a jelenséggel állunk-e szemben s 969-t nem azért vonakodunk-e születési év gyanánt 18 Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. k. Budapest 1899.

2 22. L, Karácsonyi ].: Szent István király élete. Budapest 1904. 9. 1. 14 Hóman B. [Szekfű Gy.]: Magyar Történet. I. k. Budapest (1928). 435. 1. 15 I. m. I. k. 384. 1. 16 Emlékkönyv. II. k. 564. 1. 17 Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár évszázadai. I. Szerk. Kralovánszky A. (István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 13. sz.) Székesfehérvár 1967. 68. sk. L és tábla. 4 Levéltári Közlemények