Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Mályusz Elemér: I. István születési éve / 199–204. o.

200 Mályusz Elemér kás nevezni,

3 nincs azonban akadálya, hogy tovább menve, ne már abban a munkában foglaltnak lássuk, amely először szólt I. István születéséről: a gesta XII. sz. elején keletkezett részében. Igaz, a feltevésnek ellene mond, hogy a krónika, miközben hivatkozik a Szt. István-legendára, ezt úgy teszi, mintha az egész részt belőle merítette volna, az akadályt azonban Döry elháríthatónak találta. Helyesen figyelmeztet ugyanis arra, hogy évszámot a (legenda egyetlen változata sem említ, ennélfogva azt kellene következtetni, hogy a gestaíró a legendának oly példányát használta, amelybe az évszám be volt toldva vagy, ha ily messze menő feltételezést nem akarunk megkockáztatni, úgy kell a krónikák utalását értelmeznünk, hogy az csak a király születésének angyali jelenéssel való megjövendölésére vonatkozik, de nem egyszersmind az évszámra is.

4 Maga a szöveg egyébként így hangzik: Geycha verő divino premonitus oraculo anno Dominice incarnationis nongentesimo sexagesimo nono quemadmodum in legenda Beati Stephani regis scriptum est, genuit Sanctum Stephanum regem ex Sarolth filia Gyula.

5 Vele szemben a lengyel kútfők 975-t tüntetik fel születési év gyanánt. A kamienici évkönyvek lakonikus feljegyzése szerint: Anno 975 Stephanus rex Ungarie nascitur.

6 Hasonlóképpen nyilatkoznak a velük azonos forrásból merítő heinrichovi évkönyvek, ezek azonban I. István anyját is megnevezik, még pedig — a magyar kútfők Saroltja helyett — lengyel hercegnőt, Adelhaidot, I. Mieszko (Micislav) fejedelem nővérét jelölve meg Géza feleségéül: Iste Mesco habuit sororem nomine Adilheidem, quam lessé rex Ungarie accepit in uxorem, que cum esset christiana, virum suum Vesse convertit ad fidem Christi. Ista post visionem per beatum Stephanum prothomartirem sibi revelatam concepit et genuit Stephanum regem Ungarie anno Domini 975.

7 Azokat a magyar történészeket, akik a 975-ös adatot fogadták el hitelesnek, az ezredforduló eseményeit megörökítő kútfőinknek I. István életkorára tett megjegyzései indították arra, hogy elforduljanak a 969-es évszámtól. Maga a Kálmán-kori gesta a Koppány elleni háborút I. István ifjúkorában (in adolescentia sua) lezajlónak tünteti fel,

8 a Hartvik-legenda a trónralépő királyt „adhuc adolescens" kifejezéssel illetve az ifjúság éveiben virágzónak mondja,

8 a Nagyobb Legenda ugyanakkor „iuvenis"-nek,

10 a Kisebb Legenda ellenben „még gyermeknek"

11 nevezi s ugyancsak mint a király gyermekkorának eseményéről szól a Koppány-háborúról a pannonhalmi kiváltságlevél,

12 amelyet ép3 Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest 1948. 167. sk. 1. 4 I. m. 563. 1. 5 SRH I. k. 311. sk. 1. 6 Gombos F. A.: Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I. k. Budapestini 1937. 145. 1. 7 Gombos i. m. I. k. 117. 1. A két sziléziai ciszterci monostorban vezetett évkönyvek kritikájára és összefüggéseire vonatkozó irodalom legteljesebb' összeállítása: Repertórium fontium históriáé medii aevi primum ab Augusto Potthast digestum, nunc cura collegii historicorum e pluribus nationibus emendatum et auctum. II. k. Romae 1967. 289., 291. sk. 1. 8 SRH I. k. 312. 1. 8 SRH II. k. 407. 1.: quamvis adolescentie annis floreret. a

» SRH II. k. 381. 1. 11 SRH II. k. 394. 1.: adhuc puer. 12 A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi L. I. k. Budapest 1902. 589. !. *,.