Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Mályusz Elemér: I. István születési éve / 199–204. o.
I. ISTVÁN SZÜLETÉSI ÉVE Hiányzó történeti módszertani kézikönyvünk számára próbáljuk az alábbiakban megfogalmazni a tanulságot, amely kutatóinknak egy évszám megállapítása érdekében tett fáradozásaiból leszűrhető. Ezek csak látszólag korlátozódnak a kronológiai rend tisztázására. Annak eldöntése, hogy első királyunk 967-ben, 969-ben vagy 975-ben született-e, nemcsak azért fontos, mert segít megérteni az ezredfordulón történteket, hanem mert megkönnyíti első hazai történeti munkánk, a királyi udvarban rendszeresen vezetett gesta helyes értékelését is. Egyébként a három évszámon kívül továbbiak is felmerültek történetirodalmunkban. A XVIII. századi jezsuita történetírók közül Palma Károly és Katona István 979-re, Pray György 983-ra, Timon Sámuel pedig 985-re tette a dátumot, önkényesen, feltevések és meggondolások alapján, amelyek többékevésbé tetszetősek, de a kútfői megalapozottságot egyaránt nélkülözik s éppen ezért mellőzhetők. Forráskritikailag mérlegelhetőnek így csak az a három adat marad, amelyek közül a 967-i Kézaiban található, a 969-it a XIV. sz.-i krónikaszerkesztmény mindkét, Képes- és Budai Krónika-variánsa őrzi, a 975-it pedig lengyel források tartották fenn. Viszonyukat megismerni óhajtva nem vagyunk arra kényszerülve, hogy XIX—XX. századi történetíróink állásfoglalását munkáikat fellapozva magunk regisztráljuk. Döry Ferencnek a jubiláris ünnepségek alkalmával megjelent gondos tanulmánya 1 lehetővé teszi, hogy egyedül az ő segítségére hagyatkozva vegyük számba, milyen érvek szólnak egy-egy év mellett. Csak helyeselhetjük Kézai 967-es évszámának 2 elejtését. Mivel IV. László klerikusa a többi krónikával közös forrásból merítette adatát, bizonyos, hogy az évszámban mutatkozó eltérés téves olvasásra vagy másolási hibára vezethető vissza. így egyedül 969 vagy 975 jöhet szóba. A magyar krónikák egybehangzó vallomása az első évszám mellett annál nagyobb súllyal esik latba, minél inkább vagyunk meggyőződve, hogy a szóbanforgó rész a gesta Kálmán-kori folytatásából került át a krónikavariánsokba. Döry a krónikák XIII. sz.-i közös forrásának szerkesztőjéig követi vissza az adatot, tehát az V. István kori gestaíróig, akit ma, Györffy György találó megállapítása után, Ákos mesternek szo1 Szent István családi története. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi J. II. k. Budapest 1938. 555—583., 562—565. 1. 2 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. E. Szentpétery (= SRH). Budapestini 1937. I. k. 172. 1.
