Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII–XIX. században / 9–27. o.

10 Bogdán István ken (sok esetben csak az igazságszolgáltatásra korlátozódik). Az udvari szervek pedig osztrák papírt használnak, így Magyarországon is elsősorban az osztrák papírkereskedelmet fejlesztik. A központi igazgatásnál kezdeti kivétel volt a Rákóczi-szabadságharc 8 esztendeje. E rövid idő alatt azonban a fejedelmi igazgatásnak még csak a körvonalai bontakoztak ki.

4 így azután nem is volt alkalma arra, hogy rendszeres papírbeszerzési gyakorlatot alakítson ki. Bővebb vizsgálatra így csak a szatmári békével kezdődő korszak forrásanyaga nyújt lehetőséget. 2. E korból először a rendi országos és az önkormányzati (helyi) igazgatás területét vizsgálva, azt látjuk, hogy a XVIII. századi rendi országos igazgatás patriarchális módon intézte a papírbeszerzést. Egyrészt „saját zsebből", így tehát még ha az egyes tisztségviselők (nádor stb.) levéltáraiban megtaláljuk is a vonatkozó számadást, nincs mód a magán- és a közcélú felhasználásra beszerzett papír mennyiségét szétválasztani. Másrészt nem állapítható meg sem a beszerzés módja, sem mennyisége. Ismerjük viszont a regnicolaris levéltár papírbeszerzésének mennyiségét 1764—66-ban. A három év alatt 8 rizsma 19 konc és 11 ív papírt vásároltak, kerekítve tehát 9 rizsmát, de ebből 6 rizsma „az 1764/65. diétához kellettek",

3 vagyis egyéb célra 3, így tehát évi átlagban 1 rizsma lehetett ez időben a papírszükségletük. Kitől, hogyan szerezték be, nem tudjuk. A megyei igazgatásról bővebb adataink vannak. Győr megye 1714. okt. 28-Í határozata szerint a jegyző, Vas megye 1739. okt. 12-i határozata szerint a szolgabírák papírszükségletét a megyei pénztárból kell fedezni,

6 Borsod megye 1709—1731. évkörű jegyzőkönyveinek alapján

7 viszont tudjuk, hogy az egész tisztikar papírszükségletét a megye fedezte. A 20-as évek végéig az egyes tisztségviselők maguk szerezték be a papírt, esetenként 1—1 rizsmát, és évenként egyszer-kétszer elszámoltak a vételről. A beszerzés módját, még inkább helyét a számadások ritkán tüntetik fel. Papírkészítőtől való közvetlen vásárlást két ízben említenek: 1725-ben a csabai (nyilván a mai Hejőcsaba) papírkészítőtől vették a papírt.

8 Lehetséges azonban, hogy akkor is a papírkészítőtől vásárolták a papirt, amikor a számadásban a város nevét kitették és ott volt papírmalom (mint pl. Kassán, Szentpéteren). Más esetekben valakivel hozatják, vagy törvényszéki napon maguk veszik a városban. A beszerzések és a bejegyzések kezdetben eléggé rendszertelenek, a 20-as évek közepétől kezdve azonban már bizonyítják, hogy a megye rendszeresen a miskolci vásáron szerzi be a papírt, 1728-tól kezdve pedig a személyt is megnevezik: miskolci zsidótól, illetve miskolci kereskedőtől vásároltak. Ezek nem azonos személyek: az 1728-as bejegyzés szerint 1 rizsmát a zsidótól, a másik rizsmát a kereskedőtől vették, 1729-ben újabb személyként jelentkezik egy Miklós nevű görög, az 1730-as bejegyzésből azt is megtudjuk, hogy a zsidó kereskedő neve Moyse volt.

9 1728-tól kezdve már nem a tisztségviselők, hanem a megye vásárolja a papírt, mégpedig az összes szükséges mennyiséget egyszerre, és ő is osztja szét a tisztviselők között. A megye évi átlag szükséglete az 1710-es évekig 3, a 20-as évekig 5, a 20-as évektől kezdve már évi 10 rizsma volt. A papírszükséglet rohamos növekedésén világosan lemérhető az igazgatás stabilizálódása s egyúttal ügyköri differenciálódása is. Említésre méltó még, hogy 1718-ban Lendvay István szolgabíró „a nemes vármegye nótáriusának protocollnak való köny4 Magyarországi... kormányszervek 42. skkl. Néhány vonatkozó adatot ismerünk csak, pl. azt, hogy 1708-ban a fejedelem titkára, Krucsay István utasította a gazdasági tanácsot, hogy a kancelláriák számára szükséges irodaszereket, köztük kb. 80 rizsma papírt^sürgősen szerezzenek be, mert már mindenből kifogytak, (ld. thaly Kálmán: A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás és háztartás történetéhez II. Rákóczi Ferenc udvarában és korában. 1. r. Történelmi Tár 1882. pp. 567—568.) — De hogy a szükségletet mikor elégítették ki, a. papírt kitől, hogyan szerezték be, sajnos nem tudjuk. 5 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL), Regnicolaris levéltár — továbbiakban Regn. It. — Lad. F. NB fasc. 2. n. 5. 6 Kolozsvári Sándor—Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. 5. k. 1. f. Bp. 1902. 301, 524. p. 7 Miskolci Állami Levéltár, Borsod m. kára, Közgy. jkv. 16—12. k.—Ila Bálint kartársamnak köszönöm, hogy ezekre az adatokra figyelmemet felhívta. 8 Uo. 21. k. 351, 512. p. 9 Uo. 21. k. 869. p.; 870. p. (1728); 998. p. (1729); 1143. p. (1730).