Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: Brit diplomáciai iratok az 1921. évi húsvéti királypuccs történetéhez / 105–139. o.

114 Karsai Elek (for I was careful not to state my authority, nor to indicate that it was a question of reuniting the crows of Hungary and Roumania) that I might- have heard was absolutely without foundation of fact, for neither he, Count Csáky nor any other member of the Government would „dream" of authorising any person to approach, the Roumanian Prime Minister with regard to a question that „purely concerned Hungary". This statement, of course, does not deny the fact of the interview reported to your Lordship by M. Take Jonescu; it only proves that the Hungarian Government cannot prevent many of the irresponsible Hungarians, who are at present king-fishing in troubled waters, from approaching a foreign Minister and exaggerating their own position and importance. I am reluctantly coming to the conclusion that the Hungarians arc determined to have a Habsburg king, and that the only other solution is a republic, which no one desires. There are three serious candidates to the throne of Hungary, not counting the ex-Emperor Karl, who, I think, can be ruled out of court by the consent of the Hungarians themselves; all the other candidates can, I consider, be dismissed at present as quantités négligeables: — 1. The ex-Emperor Karl's son, the Archduke Otto, would be accepted under a regency of the Governor Horthy; this would give peace until the boy obtained his majority, but the bad Habsburg blood would still remain. 2. The Archduke-Joseph, who would probably make a good constitutional king, but would be a puppet in the hands of his Ministers and Court. 3. The Archduke Albrecht, by far the most intelligent, and the candidate that would most certainly appeal to the paradoxical mind of M. Berthelot, as being one possible Habsburg candidate who is not a Habsburg; but I know nothing of the Archduke's character or disposition. As I have more than once submitted to your Lordship, this question of the Kingship is one that cannot be indefinitely deferred, and if it is to be solved satisfactorily most be solved with the approval of the Hungarian nation as a whole, and, if possible, not dictated to them by the Entente. I have &c. W. Athelstan Johnson, Acting for High Commissioner, Másfél oldalas, nyomtatott jelentés, — PRO FO 371. Hungary (21) 1920 — f. 283 — С 11889. — Kivonat: Bevezetőül ecseteli a ratifikálás körül kialakult helyzetet, melyet a következő történettel jellemez: egy előkelő magyar úr gyászruhába öltözve jelent meg a parlament ülésén, szenvedélyes beszédet tartott a békeszerződés becikkelyezése ellen, „azután egyenesen a Hungária Szállóba ment, hogy ott együtt ebédeljen egy bájos hölggyel, akinek erényéről csak annyit lehet mondani, hogy a fordított arányban áll szépségével; azt a napot pedig; melynek feltehetően bizonyos tekintetben korszakalkotónak kell lenni egy magyar hazafi számára, úgy zárta, hogy a Nemzeti Kaszinóban hajnali 3 óráig hazárdjátékot játszott és nyert mintegy egymillió koronát." Ami Johnsonnak a József főherceggel tartott beszélgetését illeti: nem csekély tartózkodással fogadta a főherceg tájékoztatását a kormányzóval folytatott tárgyalásáról. Johnson leírja a fővárosban tapasztalható rendkívüli állapotokat, (gyilkosságok, harcok a külvárosokban, erős katonai járőrök, puccs-előkészületek stk), majd így folytatja: „Az Ő királyi Fenségével folytatott beszélgetésben nem tudtam felfedezni semmiféle logikus következtetéseket sem gondolatmenetében, sem nézeteiben, kivéve azt a nyilvánvaló álláspontot, hogy ő saját magát tartja a legalkalmasabbnak, hogy Magyarország királya legyen. Ő királyi Fensége erős hitvallást tett Anglia iránt érzett szeretetéről, elhatározottságáról, hogy jövőbeni magatartását Őfelsége, a Király szerint alakítja, hogy liberális uralkodó lesz, és hogy alkotmányosan fog kormányozni stb., de hogy hogyan kell ezt tenni, azon túl, hogy kölcsönös megegyezéssel a kormányzóval elcserélik palotájukat, nem tudtam megérteni." Johnson nézete szerint József főherceg báb lenne az udvar kezében, ezért ezt a megoldást veszélyesnek tartja; javasolja, hogy minden lehető úton erősítsék a kormányzó helyzetét. Jelentése további részében óvatosságra int a Szövetséges Hatalmak beavatkozásával kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy Károly de jure Magyarország királya, melynek jelentőségéről éppen Nagy Britanniában nem szabad megfeledkezni. Beszámol arról is, hogy Csáky külügyminiszterrel folytatott beszélgetésében szóba hozta Take Jonescu román külügyminiszter azon információját, hogy a magyar kormány nem hivatalos megbízottja tapogatódzott egy esetleges román—magyar perszonálunió ügyében. Bár