Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
198 Fallenbüchl Zoltán — vagy talán nem is nagyon ambicionálták, mint a tanácsosok. A következő időszakban azonban a város és a kamara tisztviselői kara közötti kapcsolat intenzívebbé válik. Mosdóssy tanácsosai Melczer Lajos és Podbilányi Mihály még Sáros, illetve Szepes megyei birtokosok, 18 de az 1661-ben kinevezett Bélaváry Miklós tanácsos már Kassa társadalmához tartozik. Bélaváry 1655-ben 20 lett Felső-Magyarország királyi jövedelmeinek pénztárosa s egyben a város postamestere, miután előbb 15 éven át eperjesi harmincados volt. Már 1650-ben szerepel a kassai háztulajdonosok közt. 21 Lelkiismeretes hivatalnoki működésről tanúskodik naplója. 22 A kassai főbíró özvegyével a gazdag városi nemes-patrícius Madarász Erzsébettel kötött házassága révén a város polgári társadalmában is fontos szerepet vívott ki magának. Az 1660-as és 70-es években ismét gyarapszik a hivatal személyzeti létszáma. 1662-ben már négy írnok teljesít szolgálatot az irodában, ezek azonban nem királyi határozattal kinevezett tisztviselők. Az irodai személyzet ekkor is, később is erősen fluktuál. Nagyrészt csak átmeneti állásnak tekintik, hogy valamilyen a kamara alá tartozó hivatalnál, harmincadnál, birtokon vagy bányánál kaphassanak alkalmazást. Éppen ezért, s a fizetés elégtelensége miatt is, a fluktuáció nagyarányú és folytonos. A legtöbb tisztviselő egy-két évig marad csupán, hogy aztán egy kamarai hivatalnál, vagy esetleg másutt jobban helyezkedjen el. Kivált a harmincadosi és birtokszámvevői állások azok, amelyekre az írnokok törekszenek : azaz olyan alkalmazások, melyekben több az önálló hatáskör s egyszersmind a jövedelem is. Hozzájárult ehhez az a bizonytalansági tényező is, hogy az írnokokat — egy-két eset kivételével — az igazgató alkalmazta, nem az uralkodó, így jogi helyzetük, a státus ellenére is, alapjában véve bizonytalan volt. Hozzájárulhatott ehhez még az is, hogy túlnyomóan magyar nemesi származásúak lévén, nemigen szokták meg a városlakók életformáját s általában a kötött munkát. Hiszen az irnok számára, akinek munkája folytonos jelenlétet kíván a hivatala székhelyén, az állandó lakás kérdése a ház- vagy legalábbis házrészvásárlást tenné szükségessé, ha nem akar a városban, ahol még az egyszerűbb kézműves is jobbára sajátjában lakik, örök albérlő lenni. A családalapítás lehetőségét is jelentékenyen befolyásolja ez. Erre viszont szerény fizetésük nem igen adott lehetőséget. Még több mint háromnegyedszázaddal később, Pozsonyban, lényegesen biztosítottabb Teltételek mellett is kivétel a kamarai Írnokok közt a háztulajdonos. Az írnokok nagy része Kassán fiatal ember lehetett ebben az időben, akik a stabilitás hiányát kevésbé érezték. Jellemző, hogy járulnok (accessista) állásáról ebben az időben nem tudunk: Pozsonyban, a pozsonyi kamaránál a XVII. század 60-as éveiben ez az állástípus már előfordul. Mayláth 1669-ben még „tyro cancellariae", Danchy 1683-ban már „accessista". 23 A szepesi kamaránál csak 1695-től van ilyen állásról tudomásunk. Jele ez annak, hogy a hivatalszervezetben az alsóbb tisztviselői karban a differenciálódás kezdő és állandósult tisztviselők között a szepesi kamaránál ekkor még nem indult meg. 19 Tóth í m. I. köt. 374, 405. 1. 20 OL, MKL, Lib. Deb. Lib. 12. f. 309. 21 Kerekes i. m. 42. 1. 22 Kárffy Ödön: Bélaváry Miklós szepesi kamarai tanácsos jegyzőkönyvéből. (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, XII. évf. 1905. 160—162. 1.) 23 OL, MKL, Lib. Deb. Lib. 14. f. 297 és Lib. 17. f. 610.
