Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

92 Szűcs László A Szociáldemokrata Párt és Szakszervezeti Tanács 1917 július 22-én tartott országos értekezlete már felhívta a kormány figyelmét a közélelmezés terén tapasztalt súlyos bajokra. Ezúttal ismét nyomatékosabban követeli a kormánytól, hogy gondoskodjék a munkásságnak élelmiszerekkel való kellő ellátásáról, valamint a ruha, cipő- és egyéb szükségletek kielégítéséről és szüntesse meg az élelmiszerekkel űzött féktelen uzsorát. Kimondja a kongresszus, hogy amennyiben a kormány a munkásság élelmezésének megjavítása, illetve biztosítása érdekében sürgősen nem fog gondoskodni, az esetleg bekövetkezendő eseményekért a munkásság minden felelősséget elhárít magától. [Garbai Sándor elnök: Következik a napirend 2. pontja, melynek előadója Buchinger Manó elvtárs. Buchinger Manó: (Buchinger egy Marx-idézet kapcsán, mely a munkások egységes szervezésének fontosságával foglalkozik, a munkásság mély bizalmatlanságát hangsúlyozza a burzsoá parlamenttel szemben.) Azt hiszem a t. pártgyűlés nem fogja megtagadni a közösséget attól az állásponttól, hogy ettől a parlamenttől mi az egyesülési és gyülekezési jognak a kodifikálását nem várjuk. Ez csinálja meg az általános demokratikus választójogot, ez a parlament haljon meg mielőbb és bízza ennek a kérdésnek elintézését olyan parlamentre, amelyben a magyar munkásság szószólóinak is szava lesz. Amit mi ma követelünk, az kettős, először követeljük azt, és ez vonatkozik az összes munkásságra, ez vonatkozik Magyarország szervezett munkásságának egész táborára, hogy ehhez a joghoz, amelyet mi magunknak 20 keserves esztendőnek nehéz harcaival ő ellenük, ő velük szemben kiverekedtünk, ahhoz ne nyúljanak, mert akkor ütünk. Ez vonatkozik a szervezett munkásság táborának az egészére; a másik, amit követelünk: egy kis levegő, egy kis mozgási szabadság, a kenyérharcra való lehetőség, azon új rétegek számára, amelyek örvendetes módon hozzánk csatlakoztak, amelyek csatlakoznak első sorban elvtársaink buzgalma folytán a háborús nyomor oka miatt és amelyek csatlakoztak azért, mert megelégelték azt a kutyasorsot, amelyben őket ez az állam és társadalom eddig részesítette. Követeljük ezen új rétegek számára a íegrútabb visszaélések megszüntetését, a legrútabb visszaéléseket, amelyeket ezen rétegeknek a kenyere és az élete ellen elkövetnek. Követeljük a legfájóbb bilincsek meglazítását, letörését. Követeljük ezek számára azon az alapon, hogy ezek igenis a magyar, uralmon levő osztályok bűnéből, lelkiismeretlenségéből kifolyó háborús áldozatoknak nevezhetők. Ezeknek a rétegeknek az érdekeivel való számolás kötelességünk.] <Kötelessége elsősorban az államnak, kötelessége a kormánynak, annak az államnak és kormánynak, amely tétlenül nézte, hogy itt hogy tenyésznek az uzsorából a hadimilliomosok, annak lehetetlen meg nem látni ezen kiszipolyozott rétegek végtelen nyomorúságát (sic!). Ennek az államnak és ennek a kormánynak lehetetlen meg nem látni és fel nem ismerni azt, hogy a mai viszonyok között ezek a rétegek másként sorsuk javulását nem remélhetik, mint összerejükből, saját harcaik révén, amely harcokhoz a lehetőséget követeljük. Követeljük gyorsan és minden áron! Ezek a rétegek, hogy néhányat említsek fel, a vasutasok, az államnak ezen ismert módon kizsarolt alkalmazottai, a villamos társaságok rabszolgái, 80 vagy annál is több ezer bányász, leírhatatlan nyomorával, 2000 dohánygyári munkásnő, asszonyok, akik gyermekeket, családokat tartanak fenn a hadba vonult férjek helyett. Ezeknek a rétegeknek a nyomorúságáról nem kívánok beszélni, nehogy az elvtársak szószaporítással vádoljanak. (A következőkben szónok az állami vállalatoknál dolgozó munkások életkörülményeivel foglalkozik.) Azt követeljük mi a kormánytól és társadalomtól, hogy ezeket lássák be, és amikor követeljük ezt, nem tudnánk még az ő helyükbe való beilleszkedésnél, még az ő szempontjukra állva (sic!) sem indokokat találni, amelyek mellett ezt a követelésünket el lehetne utasítani. Az államok, a közrendnek az érdeke, hogy ne legyenek oly rétegek, amelyek minthogy törvényes jogok keretében kenyérharcokat vívni nem tudnak, jogaikat érvényesíteni képtelenek, hogy ezeknél oly kitörések legyenek, hogy ezeknél a munkabérharcok oly formákat öltsenek, amelyek sem az államnak sem a társadalomnak érdekében nem állanak. > (Az itt kihagyott részben a magyarországi és a cári oroszországi gyülekezési és egyesülési viszonyok összetevésével foglalkozik. Megemlíti — a rendőrségi jelentésben Gorkij, a Népszava közleményében Trockij nevével összekapcsolva — hogy a cári Oroszország Magyarországból vett mintát az e téren hozott intézkedéseihez.)