Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Szűcs László: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt értekezlete, 1917. november 25. / 87–10. o.

FORRÁSKÖZLÉS A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÉRTEKEZLETE 1917. novembsr 25. Vannak egyes dokumentumok, melyek önmagukban is sűrített, jellemző képét adják egyegy fontos történelmi pillanatnak s éppen ezért az adott történelmi korszakkal foglalkozó szakemberek érdeklődésén túl szélesebb körök érdeklődésére is igényt tarthatnak. Ilyen dokumentum a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1917. november 25-én tartott rendkívüli pártértekezletéről készített rendőri feljegyzés, mely éppen most, az Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának napjaiban joggal tarthat számot mindenki érdeklődésére, mivel rendkívül érdekes képet ad az orosz októberi forradalom magyarországi hatásáról, elsősorban pedig a magyar munkásosztályra, és a munkásosztály vezetőire gyakorolt hatásáról. A magyar munkásosztály, amely már 1912. május 23-án hatalmas tüntetéssel tiltakozott a háborúra való felkészülés, a szabadságjogok megnyirbálásának, életkörülményei megnehezítésének a politikája ellen, a világháború negyedik évében telítve volt forradalmi indulattal. 1916-tól rohamosan nőtt a szervezett munkások száma, s ez a szervezett erő az ország legkülönbözőbb vidékén tüntetésekben, politikai sztrájkokban tört ki. A frontok által követelt óriási véráldozat, az addig elképzelhetetlen nélkülözés Európa szerte radikalizálta, balra tolta a munkásmozgalmat. A nemzetközileg forradalmasodó munkásmozgalom óriási mértékben megnövelte a magyar munkásosztály öntudatát is. Ennek a tettekre kész elkeseredésnek adott irányt, célt, pozitív tartalmat világszerte az orosz nép forradalma s adott bíztatást a magyar munkásosztálynak is saját nagy forradalma keresztülviteléhez. Ehhez azonban szembe kellett néznie a magyar munkásmozgalomnak is saját pártjának vezetésével. A Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének már 1912. május 23-án is legfőbb gondja a forradalmi lendület leszerelése volt. Ez volt a gondja a világháború második évétől kezdve fellendülő mozgalmakkal szemben is. A párton belüli baloldal erősödésének, a forradalmi szocialisták határozottabb fellépésének, az Októberi Szocialista Forradalom diadalának napjaiban pedig, amikor a Párt vezetősége által november 25-én délelőttre meghirdetett, békés tüntetésnek szánt béketüntetésen már forradalmi jelszavak jelentkeznek, ugyanezen nap délutánjára hirdetett rendkívüli pártértekezleten a közellátás és az egyesülési szabadság kérdését tűzte napirendre ugyanez a szociáldemokrata pártvezetőség. Ezeknek a kérdéseknek a napirendre tűzése a fő kérdésnek, a forradalmi átalakulás kérdésének a háttérbe szorítását, eltussolását jelentette még akkor is, ha a párt vezetősége nem tudott nem beszélni, és nem rokonszenvezően beszélni a forradalmat csináló orosz munkásokról. Tenni azonban ez a pártvezetőség még az általa napirendre tűzött kérdésekben sem volt hajlandó olyan határozottsággal és gyorsasággal, mint ezt az értekezlet munkás résztvevői elvárták volna. A feljegyzésből kiderül, hogy ez a pártvezetőség tele volt a háborús kormány demokratikus átalakulása iránti illúzióval s legfeljebb azon keseredett el, hogy ezek az illúziói nem váltak valóra. Ugyanekkor a pártértekezlet elnökségének az itt is jelentkező baloldal elnémítására irányuló határozott fellépése, az egyre radikálisabb hangú hozzászólók idejének megkurtítása, végül az értekezlet gyors berekesztése ugyanezen pártvezetők néhány évvel későbbi, kommunistaellenes intézkedéseinek, paktálásának az előképét idézi. A pártértekezletet be lehetett zárni, a munkásosztály hangját elnémítani, baloldali vezetőinek előtérbe kerülését megakadályozni azonban ők sem tudták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szelleme tovább munkált és diadalmaskodott Magyarországon is.